Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 4. szám - Kelevéz Ágnes - Pienták Attila: "...Nem kívántam ennek részese lenni" - interjú Rába Györggyel
10 Új ÜUNATÁJ • 2003. DECEMBER- Pannonhalmán.- Igen, én is arra gondoltam, Pannonhalmára, csak nem voltam benne biztos. Na most, amikor azt föltúrták, akkor a dohány - na most hogy mondjam? - az akkori fegyveres fináncoknak, akik kutattak lakásokban és bárhol, olyan értéket képviselt, hogy minden, ami mellékes volt, azt kiszórták mellőle. Az a példa, amit idéztem, pars pro toto kifejezi ennek a könyvtárnak a sorsát. Babitsnak a maga korában sok könyve volt - mai szemmel, mai tudatunkkal mérlegelve nem volt olyan nagyon sok -, három-négyezer kötete lehetett. De hogy ez a Shakespeare-összes, amiben bejegyzései voltak, tehát fontos volna a Babits-kutatásnak, ez elveszett, ez pars pro toto kifejezi azt, hogy súlyos kár érte ezt a háromezres kontingest. Gondolom, 2-3-400-ra tehető összesen azoknak a könyveknek a száma, amely fönnmaradt, ezt maga jobban tudja mint én.- Most került elő, és került árverésre például egy nagyon érdekes kézirategyüttes, amelyben nagyon fontos levelek is voltak: kiderült, hogy a Babits Ildikóhoz került Babits-kéziratok bonyolult sorsának köszönhető, hogy ezek most kerültek árverésre - mielőtt Ildikó elment, nyilván kiválogatott számára fontos kéziratokat. Halála után Londonban a barátjához kerültek, akinek a halála után most Magyarországon a család antikváriumba adta a kéziratokat, végül szerencsére a Széchényi Könyvtár a múzeum segítségével meg tudta venni. Tehát teljesen nyilvánvaló, hogy vannak fontos kéziratok, amelyek hiányoznak.- Igen. Hát azt magam is tapasztaltam, amikor a Jagelló úton dolgoztam Török Sophienak az intermittálóan szigorú, laza felügyelete alatt a hagyatékban, hogy nagyon rossz a viszony Török Sophie és Ildikó között. Rendkívül rossz volt ez a személyes kapcsolat, és ez kifejeződött nyilvánvalóan abban is, hogy Babits Ildikó, aki nagyon szerette nevelőapját, érzelmi okokból is kivehetett, magához vehetett a hagyatékból kéziratokat vagy esetleg más megfontolásból, amit csak föltételezhetnék, úgyhogy ez lehetett a gyökere, indítéka, kiindulópontja annak, hogy ezek az említett kéziratok erre a vándorútra kerültek.- Említette a munkában önt követő Gál István nevét. Vajon ő több sikerrel járt addig, amíg a Széchényi Könyvtárba jutott az anyag? Mintha egy fél mondattal erre utalt volna.- Igen. Ő befejezte a munkát, és úgy tudta elrendezni az anyagot, hogy átadhatta a Széchényi Könyvtárnak valamilyen rendezett állapotban. Az más dolog, hogy a Széchényi Könyvtárnak a könyvtárosai - Belia György és mellette akkor Tárnái Andor -, a könyvtár szigorú és szakszerű elképzelései szerint a megkapott anyagot elrendezték a Széchényi Könyvtár rendszerének és szakszerűségének akkori követelményeihez
