Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Dobos Gyula: Morzsák a 275 éves Tolna Megyei Levéltár történetéből (tanulmány)
Dobos Gyula • Tanulmány 71 véltári szoba megtelt, az alagsori börtönben a raboka tavaszi talajvíz időszakában térdig vízben álltak. A közgyűlés 1774-ben elhatározta új megyeszékhely keresését. A Helytartótanácshoz küldött bejelentés szerint székháznak legalkalmasabbnak a szekszárdi vár tűnik. Az új megyeszékhely 1780-tól Szekszárd lett. A levéltárat először a Tanulmányi Alaptól 1782-ben megszerzett urasági házba, májd a főépület emeletén, a főjegyzői lakás mellett helyezték el. Amikor 1794. augusztus 7- én a tűzvész Szekszárd jelentős részét elpusztította, sikerült a levéltárban őrzött értékes protokollumokat és iratkötegeket „az ablakokon kidobálva megmenteni,n Az iratokat Tolnán,12 majd átmeneti megoldásként a vármegyei börtöncellában helyezték el. Az újabb székház felépítése, bővítése, az engedélyező kormányszékek nehézkes ügyintézése, valamint a krónikus pénzhiány miatt évtizedekig tartott. A vármegyei bizottság az 1825. február 28-i közgyűlésre előterjesztett anyagában azt olvashatjuk, hogy „már a padlásig minden Irományokkal tömve vagyon. A tömlöcökből készült, földszinten lévő nedves kamrában az irományok a nedvesség által romlanak. Ráadásul a Leveles Tár Iróházából szüntelen valófel és lehordás által is veszedelemben forognak"}^ A közgyűlés a Helytartótanácsnak küldött feliratában a levéltár prioritását hangsúlyozta „a vármegye a mostani, sok irományú időben nem lehet el megfelelő tágas levéltár nélkül,” ezért a székház egyéb részeinek bővítéséről is hajlandó lemondani „boldogabb időre”}'' A probléma végső megoldását a Polláck Mihály tervei alapján elkészült vármegyeháza jelentette. Zárókőletételére 1836. augusztus 8-án került sor. „Itt nyert végleges, tűzbiztos elhelyezést a vármegye Levéltára”. Miközben legkorábban Pest, de Zólyom, Sopron vármegyékben is 1795-től levéltárnok állt a levéltár élén, Tolnának még ekkor sem volt főállású levéltárosa. 1813-ban a főjegyző megunva az egyre nehezebben kezelhető irathalmazt, a tisztújító szék által kinevezett első aljegyzőt bízta meg a levéltárosi teendők ellátásával. Az aljegyző úgy megrettent a ráváró feladat nagyságától, hogy „őannyi munkát nem hajlandó elvégezni” megjegyzéssel már másnap leköszönt.15 Az előléptetett második aljegyző helyébe ideiglenes tisztviselőt, lajstromozót foglalkoztattak a levelestárban a „derék és szorgalmas” Lengyel János személyében. Amikor 1814. május 22-én megkezdte munkáját, a vármegye levéltára zsákokban, ládákban, állványokon és minden létező üres helyre begyömöszölve, teljes rendezetlenségben, áttekinthetetlen lymbusként, alig használható állapotban volt. Nem véletlen, hogy a lajstromozást, a folyó ügyek előzményeként gyakran használatos friss iratokkal, az 1810 utániakkal kezdte.
