Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 3. szám - Dobos Gyula: Morzsák a 275 éves Tolna Megyei Levéltár történetéből (tanulmány)

72

Úl PUNATÁF • 2003. SZEPTEMBER

Indítványára a vármegye előírta, hogy az iratot kivenni a levéltárból csak elismervény ellenében lehetett.16 Ezzel megszűnt az a korábbi gyakorlat, melynek eredményeként fontos iratok nyomtalanul eltűntek a hivatalnokok kezén. Lengyel János a mintegy 40 zsáknyi iratot, a Pest vármegyében alkalmazott rendezés szerint, - ahova szakmai tapasztalatcserére utazott, a szakmában fogalomnak számító, öreg Bállá Gábor levéltároshoz - 12 csoportra bontva rendezte. Használhatóságuk érdekében segédleteket, lajstromot, betűrendes mutatót készített. 1833- tól iktatókönyvet vezetett. Munkájáról rendszeresen készült beszámoló,17 a megye valóban odafigyelt a levéltárra.18 Gyakran kért munkájához segítséget,19 a napidíjas kisegítő beállítása azonban csak alkalomszerű volt.

Amikor a lajstomozói tisztét főhatósági utasításra meg kellett szüntetni, Esterházy Károly főispán tb. főjegyzővé nevezte ki, de kancelláriai engedély hiányában levéltárnoki kinevezést nem kaphatott.20 Az 1840-es évektől sokat betegeskedő Lengyel János helyett 1843-ban a vármegye Angyal Jánost bízta meg a teendők ellátásával. Angyal, hogy gyakorlatlanságából eredő sikertelenségét takargassa, a vármegyénél bepanaszolta elődjét, mert neki semmit annak rendje és módja szerint át nem adott, meg nem mutatott, „titkos lajstromozási módját kívántam kitanulni” - írta. Mint kiderült e „kitanulás" abból állt, hogy az iratokat, köteteket leporolta, letisztogatta és „ujj rendszerbe szedteAz általa elkezdett munka mivel nem kecsegtetett gyors sikerrel, ezért vádolta meg elődjét. A vizsgáló bizottság, Újváry József szekszárdi esperes, táblabíró vezetésével összegyűjtötte a nem regisztrált anyagokat, számozatlan jegyzőkönyveket. Hiányként sorolta például az 1704- 1713 közötti közgyűlési jegyzőkönyveket, amelyek napi rögzítéséhez a száz évvel később munkálkodó Lengyel Jánosnak igencsak kevés köze lehetett. A hiányosságok az egykori elődök időszakában keletkeztek. Lengyelt nem marasztalták el, sőt továbbra is kapta a Styrum Lymburg alapítványtól a 100 pengőforint juttatást.

Angyal János panasza végül is meghallgatásra talált, mert átmeneti segítségül Miskolczy Sándor „napidíjjas írnokot rendelték" mellé,21 majd Örményi József főispán 1845. augusztus 21-én „hivatalával összekötött, törvényes jogánál fogva" a vármegyei tisztújító széken, levéltárnoknak kinevezte.22 Tolna vármegye tehát azzal a kétes dicsőséggel büszkélkedhet, hogy a megyék közül legutoljára sikerült megszerveznie és betöltenie az önálló levéltárnoki tisztséget.

A szabadságharcot23 követő neoabszolutizmus és a Schmerling provizórium időszakában a vármegye levéltárát Babits Mihály majd Főglein Mihály vezette. Mindketten pontos és lelkiismeretes szakemberként dolgoztak. Ezt bizonyítja, hogy a számos vármegye levéltárában előforduló, politikai okból történő iratéi-