Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)
Kamarás István ■ Novella 15 írja, majd még egyszer átgondolhatja az egészet, vagyis azt, hogy mindez mire is jogosítja föl a szaktársat. De hova írja? A falra! És a fal mohón itta be a szavakat: „Születtem 1896-ban Szabadkán, apám segédjegyző.” Megállt, javított: „Segédjegyző-helyettes. Anyám dohánygyári munkásnő. Négyünket neveltek föl, igen nehéz körülmények között, így aztán nem lehettem freskófestő, csak a kereskedelmit végezhettem el, de hiába, mert évekig nem kaptam állást. 1936-ban megnősültem. Nászúira Hawaiiba mentünk. Hazatérésem után egy híres, de már kiöregedett futballista neve alatt játszottam. Ö ma sportközéletünk kiválósága, ezért nem nevezem meg. 1937-ben a spanyol ellenállás melletti szolidaritás demonstrálása céljából góllövő-sztrájkot szerveztem, s csapatunk ki is esett a megyei I. osztályból, én meg rendőri megfigyelés alá kerültem. 1944- ben behívtak, de orbánc miatt hamar leszereltek. 1945-ben egy embert rejtegettem a nácik elől, de a nevét senkinek sem mondhatom meg, mert megígértem neki, ezért nem lehettem hivatalos antifasiszta. A felszabadulás után festéküzletet nyitottam, 1949-ben kirakatversenyt nyertem, 1950-ben államosítottak, s ezután mint éjjeli őr helyezkedtem el a Főépszernél, később a szerszámkiadóba, majd az anyagraktárba kerültem. Jó munkám elismeréséül háromszor könyvjutalomban részesültem, és mindháromszor Az acélt megedzik-et kaptam. Több éven keresztül társadalmi munkában vállalat dekorációsa voltam. Május elsejei felirataimat a filmhíradók is megörökítették, a legsikerültebbeket pedig a Nemzeti Galériába kerültek, de az 1956-os események közepette előpusztultak. Közben gyerekeim felnőttek, s elérték, amit és sohasem érhettem el, lediplomáztak.” Az aláíráshoz készülődött, de még eszébe jutott valami: „Két évvel ezelőtt fél évre a másoló csoporthoz kerültem, mint csoportvezető, de miután kiderült, hogy nincs hozzá papírom, visszahelyezésemet kértem az anyagraktárba, ahol újításokkal kezdtem el foglalkozni, de közben halálosan megbetegedtem, de még szeretnék... Vizet! Egy kis vizet kérek! Ha lehetne... Vizet! Tudom, hogy nem lehet, de nem inni akarok, hanem festéket oldani, mert így a festék, ilyen töményen, halálos méreg.” „Cardischlerosis cordis stares anginonus collapsus et decompansation cordis angina pectoris inforctres ventriculi et atrii sinistri...” énekelték a fehérköpenyesek. Libasorban jöttek, égő gyertyával kezükben. „Infussitientia cardiorespiratorica analepticis sympatomieticum dilitatio ventriculones cordi laesio functiones cerebri....” Amikor a legutolsó is elkanyarodott, a jelölt gyorsan az ajtóhoz lopózott és bekopogott.