Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Kamarás István: Örökrangadó (novella)
16 Úr Dunatái • 2003. szeptember — Tessék! — Jó napot kívánok! A párttitkár egy földgömböt pörgetett. A másik kezével hellyel kínálta. — Tessék, csak kényelmesen! Az elvtársnak két gyereke van, diplomások. No ezzel csak azt akarom jelezni, hogy már maga sem mai gyerek. Átélt már egy és mást, s köztük egy kis történelmet is. Ujjával a Földközi-tengeren hajózott, de Giblartárnál nem fért át az Atlanti óceánhoz. — Tegyük hozzá mindjárt, hogy bele is élhette magát egybe-másba. Azt ember néha azt hiszi, hogy azt a dolgot ő maga is megcsinálhatta volna, hiszen nem sokon múlott, hogy nem ő csinálta meg. Aztán az ember néha addig erősíti ezt a hitét, míg eszébe nem jut, hogy ő tulajdonképpen veterán vagy partizán volt, vagy valami hasonló, de arra persze nem gondol, hogy ehhez iratok és tanuk is kellenek, hiába érzi úgy, hogy nem a papír a fontos, hanem az, amit érez. Végső soron persze igaza lehet, hogy nem a papír a fontos, de ez mégsem ennyire egyszerű. Nos, kedves elvtársam... Ujját a Jeges-tengerbe dugta. — Maga kedves elvtársam, éppúgy nem veterán meg partizán, mint én, márpedig „én sosem voltam, és úgy lettem párttitkár, hogy csak cowboy-indiánt játszottam. Tegyük fel, hogy valóban rejtetegett egy embert... Átugrott a Déli-sarkra. — ...de akkor miért nyitott kiskereskedést felszabadulás után, azaz magántulajdont? Lehet, hogy majdnem partizán lett, hogy majdnem elérte a vonatot, de végül is a vonat elment. És ebben semmi, de semmi szégyellenivaló vagy tragikus nincsen. Ha egyetért, nem kell válaszolnia. A földgömb lassan megállt. — Arra tessék! Erőt, egészséget, elvtárs! — Mit érdemel az a jelölt, akinek a záloga az kezemben van? A Dévényi lépett elő. — Dévényi Ervin zeneszerző vagyok, másodállásban fél éve karvezető a Főépszernél. Hát bizony eléggé furcsa eset. Somos elvtárs, a párttitkár ajánlotta be nekem a vád..., a jelöltet, hogy talán nálunk, a kamarakórusban fogja megtalálni a helyét. Mondtam Somos elvtársnak, hogy nálunk minden alkalommal egy kis zenetörténetet is lesz, mert mi, ugye, elsősorban nem mozgalmai dalokkal foglalkozunk. Nos, amikor bejött, akkor éppen a gregoriánt tanulmányoztuk. Mi persze szeretettel fogadtuk, és azt is tudomásul vettük, hogy ne akar próbaénekelni.
