Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Mandics György: Versek (Esőnap; Veled; Az utolsó szerelmes)
10 Úr Dunatái • 2003. szeptember Mandics György ESŐNAP Veri az eső a Dunát vadul. Foltos a táj: rosszul exponált kép. Mint szétmállott hibás ejtőernyő Csomókban hull a sötét. Szobám most akvárium, S benne én fogoly hal vagyok. Körbeúsznak félelmeim Fondorlatos vak állatok. Lebegő algák börtönrácsa. De nincs pánik. Szívem nyugodt. Mert mint moziban kijáratjelző Világít bennem mosolyod. VELED E sziklafalon nincs biztosító kötél, E barlangban nincs Ariadne-madzag, Egyedül vagy a jeltelen aknamezőn. Talán az őrangyalok is magadra hagytak -E kapcsolatból nem lehet katapultálni Fliszen csak itt van oxigén, kint nincs - E hajóból nem lehet kiszállni, Mert kint nincs biztos föld, csak víz -Mert minden mi van, benned kell legyen: Tu est le bien et rien, Ez a kapcsolat boldog végzetem: Non est vita, extra Adrien.
