Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 3. szám - Gacsályi József: Versek (Újvárosi elégia; Angyalok alvó szárnya)
8 Út Dunatát • 2003. szeptember Gacsályi József ÚJVÁROSI ELÉGIA Kiborult az éjszaka tintája és elöntötte az eget átbólint a falon a temető fája kifolyt szemmel botorkálnak a fellegek hullámzik alattam az utca hazafelé lépkedek némán és magam csak a levelek lihegnek vissza a múltba mindenfélét konokul hangosan milyen síri sirámok evilági mása? Miféle mélységes fekete üzenet? Szökött szellem éjféli lobogása? Ölre ment kriptaszagú szelek? Sietnék de az út egyre növekszik reszketek hogy megértem a hangokat mint dombon a hajtás mikor lemetszik s mögötte csak otromba heg marad hogy a tintaéj partján leljek hajnalt esetlen rugdosom saját bokám halántékomon esztendők dobolnak és én bukdácsolok a hang után a voltak meg a holtak nyomomba szegődtek ezen a sötét rozsdás éjjelen s nem hagyhatom el már soha őket mert nem én leszek én ha nincsenek velem
