Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra II.
72 Út Dunatái • 2003 június jós életének két meghatározó városa a szülőváros Szekszárd és „a fogadott város” Pécs, mindkettő ezért sajátos arculatával a regényvilág atmoszférájának szerves elemévé válik, akárcsak a költő példakép Babits önéletrajzi regényében, a Halálfiaiban Gádoros és Sót. A szőlő- és borkultúrájáról híres szülőváros, mely találóan kapja ezért a Szőlővár beszélő nevet, a boldog gyermek- és ifjúkori létállapot megvalósulási helyeként jelenik meg az életét Halmoson (Pécsett) kiteljesítő felnőtt emlékeiben. A kedves személyes emlékek mellett a helyi szőlő- és földművelő életforma hagyományai és elemei is beépülnek ebbe a fiktív regénybeli városképbe: itt a sekély kapálást vakarásnak nevezik, a város híres vörösborából állítólag még „a Budapesten tartott Eucharisztikus Világkongresszusra is került, Eugenio Pacelli államtitkár asztalára, aki nem kevésbé hízelgő módon nyilatkozott kóstoló után, mint korai elődje VI. Orbán”22 Szekszárdi motívumként előkerül a regényben a vörösboros kádba fulladt házasságtörők eseté is, akiknek sztorija a város másik írószülöttének, Mészöly Miklósnak Szárnyat lovak című elbeszélésében is viszszaköszön. A felnőtté váló Sebestyén lelki életében a Szőlővárhoz fűződő kötődéseknél is erősebb ragaszkodása és szeretete szüleihez, akiknek idős korukban ő az egyetlen támaszuk. Három testvére fiatalon vörhenyben meghalt, egyik bátyja, akivel közös olvasmányaik alapján barátokká is lettek és akinek festményei bekerültek a bécsi szalonokba, a Don-kanyarban pusztult el, másik fivére pedig, a divatsztár, a Budapest körüli harcokban esett el 1944-ben. A szülei iránt mély szeretetet és tiszteletet érző Sebestyén még ifjúként vállalja, hogy idős szüleit (a regényszövegbe is beépített) örökösödési szerződés értelmében eltartja. Nemcsak Sebestyén lesz támasza, vigasza idős apjának, hanem tőle tanulja meg, hogy a család, a becsület, a hit az ember életének legfontosabb értékei. Ennek a családcentrikus létnek színtere a ház, amely egybegyűjti annak népét. A kórházi ágyán fekvő öreg Babai utolsó kívánsága is erre vonatkozik: „Vigyázz a házra!” - kéri a halálos ágyánál álló fiát. A ház, a házépítés a regényben központi motívum, a családi összetartozás szinonimája, jelképe. Elsősorban nem az emberi élet küzdelmeinek materializálódott eredménye, hanem az élet egyik legfontosabb színtere, védelmet nyújtó fedél a család feje fölött, a családtagok otthona, az egymáshoz kötődés élményének biztosítéka. Ezt a szellemi örökséget viszi tovább apja nyomdokain haladva az értelmiségivé, újságíróvá lett Babai Sebestyén is, akinek hihetetlen akaraterejét, céltudatosságát és kötelességtudatát az is bizonyítja, hogy fiatal korában a pedagógiai főiskola befejezése után rektori engedéllyel három év alatt végezte el az egyetem
