Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra II.
70 Úr Dunatái • 2003 június lemre méltó momentuma ennek a két hittantanár vélekedése a fiúról. Hamladi tisztelendő és Taunusstein rabbi, akiket elég sokszor említ a regényben a szerző, felfigyeltek a mély érzésű, finom lelkű Babai fiúra. Hamladi atya papnak szánta, amit „ő zavart gőggel utasított vissza.”1’ Hasonlóan gondolkodott vele kapcsolatban Taunusstein rabbi, aki valahányszor besuhant fekete kabátjában a gimnáziumba, „homlokát ráncolva megsimogatta a haját. Kár, kár - mormogta.”14 A macskaköves főtéren álló templom freskói és harangzúgása, a misékés a ministrálás éppúgy hozzátartozik a háború előtti gyerekkor világához, mint a paraszti élet jellegzetes képei: a piacolás, a szőlőművelés és földművelés a Sióhoz közeli földeken vagy a halászat a Duna holtágán. Az elbeszélői tudatmozgás szabályozta mozaikképekben megelevenedő gyermek- és ifjúkori emlékek egy másik része az iskolához kötődik. Szekszárdi biográfiai vonatkozásként kerülnek szóba a gimnáziumi tanulmányok a Garayban, melyeket Sebestyén, akárcsak László Lajos, apai kérésre megszakít. Megjelenik előttünk a piros téglás, tornyos épület, „ami előtt keserű szagú bukszusok húzódnak és a lépcsőház oldalfalán sisakos katonafejjel a bronz dombormű: 1914-1918 - Dulce et decorum est pro patria móri!”’5 László Lajos egykori gimnáziumi tanárainak alakját megváltoztatott néven, ám az akkortájt végzett diákok és az ott tanítók számára felismerhető módon szövi bele a regény cselekményébe. Zénó tanár úr vívókardjának suhintása, Lazarevics Ferenc latin-, Kása Ödön tanár úr matematika-, Barla Dezső földrajz- és Leperdi Menyhért fizikaóráiról egy-egy jellegzetes kép vagy gesztus éppúgy megelevenedik a regényvilágot teremtő-szervező elbeszélő emlékezetében, mint az ifjú szellemi nevelődésében még szerepet játszó Hamladi tisztelendő és Taunusstein rabbi alakja. A regényben szerepeltetett garays tanárok mai utódaként megpróbáltam nyomába eredni a költött nevek mögötti valóságos személyeknek, a nagy tanáregyéniségeknek abban a hitben, hogy László Lajos közvetítésével, alakjuk felelevenítésével a mai tanárutódok és az egykori és mai garays diákok számára sem tanulságok nélküli ez az „iskolatörténeti” kitekintés. A nagy tanáregyéniségek alakja és szellemisége így nemcsak fehér asztal melletti érettségi találkozókon elevenedik meg, hanem regényhősként, irodalmi alakként is „halhatatlanságot” nyernek az őket újrateremtő regényíró jóvoltából. Gimnáziumunk nagyhírű fizikatanárát, Létay Menyhértet Leperdi Menyhért néven szerepelteti a szerző. Futólagosán említi csak meg egy mondat erejéig, hogy a fizikai kísérletek helyett lehet, hogy a berlini olimpiáról folytatja a felolvasást.16 Ez az egyszeri említés és a jellegtelen vagy inkább nem túl kellemes asszociációkat keltő Leperdi névadás, melynek következtében teljesen elvész nevének dalia
