Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra II.
62 Út Dunatái • 2003 fúnius gek, elsősorban a németek és a délszlávok sorsát tanulmányozza, kutatva elsősorban azt, hogy az elmúlt évszázadban milyen tényezők határozták meg a nemzetiségi létet, milyen múltbeli jó vagy inkább rossz emlékek, élmények élnek bennük és nyernek a lazuló szocialista társadalmi keretek között, a kényszerű hallgatás évei után, egyre határozottabb nyelvi artikulációt. A szerzőt az új téma megtalálásában, vállalásában és feldolgozásában a riportok és a kutatómunka mellett személyes élményei is segítik: fiatalként maga is szemtanúja volt ártatlan német családok megaláztatásának, kitelepítésének, s legfontosabb adatközlői e tekintetben német nemzetiségű felesége és annak családtagjai, akik a Délvidéken áldozataivá is váltak a megtorlásnak. így válhatott az 1984. esztendő egyik hazai és külföldi könyvsikerévé „a magyarországi nemzetiségek felszabadulás utáni életét bemutató szociografikus-novellisztikus kötete, a Jégszikrák. E szinte kimeríthetetlen témát folytatja az ismert szerző - szépirodalmi műfajban - a Jákob kútja című könyvében. A cím szimbolikus: ahogy a bibliai történet samariai asszonya megtisztult az ősi kútnál lezajlott találkozáskor, úgy adódik meg századunk utolsó előtti évtizedében a katarzis lehetősége egy vegyes származású család tagjainak életében. A magyar Fördős Gyula és felesége, a német nemzetiségű Schönewald Márta megejtően szép családi életre rendezkedett be, ám a háború óta halottnak hitt régi családtagok feltűnése megzavarja boldogságukat. A feleség negyven éve eltűnt nővére egy sváb bál ürügyén hazatér, hogy miután külföldről felderítette testvére és anyja lakóhelyét, felfedje kilétét és leleplezze anyját, aid a válságos időben őt és apját cserbenhagyta.” - olvashatjuk az izgalmas fordulatokban bővelkedő, egy kisregényt és továbbá novellákat, elbeszéléseket tartalmazó könyv ajánlásában. A Jégszikrák{ 1984) és az imént idézettJákob kútja (1986) jelentik a felkészülést a 90-es évek elején megjelent nemzetiségi tárgyú könyvek megírására, melyek közül az első ugyanazt a címet viseli, mint a Jákob kútja”-beli kisregény, a Halálpolka. A címadás telitalálat, a metafora előrevetíti a családtörténet szomorú és tragikus kimenetelét. A kórházban felevő Fördős Gyula orvosának magnetofonra mondja német származású felesége, Bärbel asszony családjának történetét. A családot a front elvonultával a partizánok lágerbe hurcolják, ahonnan anyósa egyik lányával, férjét és másik lányát ott hagyva, megszökik. Apa és lánya másnap követik őket, a család találkozására azonban már nem kerülhet sor. Az apát, Johannt szökés közben ugyanis egy akna tépi szét, s a másik lány pedig, bár túléli a robbanást, elveszíti egyik szeme világát. Viszontagságos módon előbb Németországba, majd Ausztriába kerül. A halottnak hitt nővér negyven év után egy svábbál ürügyén hazalátogat, s újra találkoznak a testvérek. Ez a találkozás érthetően fájdalmas vi
