Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra II.

Heilmann József • Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra 63

szontlátás, hisz Fördős feleségének nővére anyjukat, Barbarát vádolja szerencsétlenségükért. Amikor a bálról hajnalban hazatérnek, hogy az elveszett lány találkozhasson anyjával és vallatóra fogja, a sors közbeszól. Bärbel asszonyt már nem tudják szembesíteni a múlttal, azon az éjszakán kapja meg második agyvérzését. A szomorú viszontlátás azonban nem feledteti a negyven évvel ezelőtti „árulást”, a svábbál, ahol a fergeteges polkát táncolják, csak növeli a hozzátartozók között meglévő tér- és időbeli távolságokat. A kettészakított családi szálakat nem lehet összekötni, a múlt ezt lehetetlenné teszi.

Ez a rezignált hangvételű családtörténeti epizód - önéletrajzi vonatkozásai okán - László Lajos bemutatásra kiválasztott mindhárom művében visszatérő motívum. A Halálpolka novelláiban, a délvidéki svábság tragédiáját bemutató írásokban még csak utalásszerűén, hely- és személynevek, egy-egy cselekménymozzanat erejéig, a Tigrismosoly című műben azonban már a regényvilág lényeges motívumaként kerül elő és a cselekményszövés egyik meghatározó szálává válik. A Könyörgés a hontalanokért című regényben pedig a fő témává, a cselekmény központi eseményévé emelkedik. Ebben az értelemben a Jákob kútja a 80-as évek elejéről és a Halálpolka, mely 1990-ben a szekszárdi Babits Kiadónál jelent meg, a családregények tematikus előkészítői.

A megjelenésekor nagy feltűnést és visszhangot kiváltó Halálpolka szépírói eszközökkel megírt visszaemlékezés-gyűjtemény, mely szenzáció számba menő tényeivel a rendszerváltás katartikus hangulatának részévé vált. Olyan riport- és interjúkötet, amelyben az interjúalanyok vallomásait néhány személyes jellegű, családi visszaemlékezésekre épülő novella egészíti ki. A kisepikái írásokat magába foglaló kötet műfaji sajátosságaival együtt mintegy előfutára a másik két nagyobb lélegzetű epikus alkotásnak, a két családregénynek, azokkal együtt tematikus egységet, trilógiát alkot. A visszaemlékezés-gyűjtemény mozaikképes struktúrája, novellisztikus, életképszerű jellege a később keletkezett regényekben is tetten érhető, igazolva azt a bevezetőben megvilágított körülményt, hogy László Lajos írásai - a regények is - riportokból, interjúkból, személyes és a családi visszaemlékezésekből nőttek ki. A szerző tizennegyedik könyvében a tényfeltárás és az addig eltitkolt, elhallgatott szörnyűségek megdöbbentő erejével idézi fel a magyarországi németek kollektív büntetésének részét jelentő malenkij robot időszakát és a jugoszláviai haláltáborok világát. Történelmi tény, hogy csaknem hatvanezer fiatal nőt és férfit hurcolt el a szovjet hadigépezet 1944/45 telén Magyarországról. Bácskai kukoricatörést hazudtak az elöljáróságoknak, az áldozatoknak malenkij robotot, amelyből aztán hosszú rabszolgaság lett donyeci szénmedencékben, ukrajnai