Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Heilmann József: Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra II.
Heilmann József ■ Regényváltozatok a nemzetiségi-kisebbségi sorsra 61 Heilmann József REGÉNYVÁLTOZATOK A NEMZETISÉGI-KISEBBSÉGI SORSRA II. Egyéni, családi, közösségi sorskérdések László Lajos történelmi trilógiájában (Halálpolka, Tigrismosoly, Könyörgés a hontalanokért) A szekszárdi születésű, Pécsett élő és alkotó László Lajos azon képzett literátorainlc közé tartozik, aki a média, a rádió világából érkezett vissza az irodaloméba, s ezért találóan úgy fogalmazhatunk, hogy e két rokon szakma egymást erősítő kettősségében alkot immár több mint öt évtizede. Munkaeszközei között ennélfogva a riportermagnót éppúgy megtaláljuk, mint a tollat. Egy vele készült interjúban így vall rádiózás és írás kapcsolatáról: „Valójában örömökkel és gyötrődésekkel teli, változatos életet adott nekem a rádiózás. Sokféle rendszert, politikai kurzust átéltem, s próbáltam a munkám során mindig megkeresni azt, ami valójában a hatalom lététől független. Izgatott a kisember, igyekeztem a perifériára szorultak gondjait, problémáit észrevenni, melléjük állva a világukat bemutatni. Ma is ezt csinálom. Ekként a rádiózás alapozta bennem az írót is; a témát a mindennapok adták.”1 László Lajos több évtizedes riporteri, majd szerkesztői munkája során folyamatosan találkozott olyan hétköznapi emberekkel, akiknek sorsa megírásra várt, akik felkeltették a riporterben a mélyebbre is látni akaró írót. Nem arról van tehát szó esetében, hogy a szalagra felvett és elhangzott riportjait egyszerűen papírra vetette, sokkal inkább a megismert emberi sorsok, a riporterként feltárt valóságanyag szolgált kiindulópontul és forrásul az író számára. „Nyilván nem véletlen, hogy kezdő rádiósként Móricz Zsigmond riportjait olvasta legszívesebben - mondja Laczkó András Oknyomozás és diagnózis című tanulmányában -, mert a Gyalogolni jó ugyancsak arra ösztönözte, hogy ne maradjon meg a felszínes összefoglalóknál, hanem a dolgok mélyére bocsátkozva vizsgálódjék. Munkája során óhatatlanul feszültséget okozott, hogy a riporteri utak bő élményforrásokat nyitottak meg, a rendelkezésre álló tér és idő viszont kevésnek bizonyult. Utat kellett találnia. így születtek a szociográfiák, regények, riportkötetek.”2 A busók földjén (1969), az Uránbányászok (riportok, 1974), az Esték a klubban (riportok, 1975), a Földfelett-föld alatt (riportok, 1976), a Judit (regény, 1978), az Infarktus (interjúk, riportok, 1978), a Rétisasok (regény, 1980) ennek az alkotói korszaknak a termékei. A szerző, aki riportútjain bejárta a dél-dunántúli többnemzetiségű megyéket, a 80-as évek elején szükségszerűen talál rá új témájára: az itt élő nemzetisé
