Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Ujlaky István: Nagy Imre és Alexander Dubcek
mészetesebb emberi reakció, és a Churchill- vagy De Gaulle-féle helytállás tekinthető a kivételnek. Nagy Imre elutasította a lemondást, az új kormány elismerését és a forradalom utolsó napjaiban elért vívmányok visszavonását. Dubcek és a CSKP KB Elnöksége 21-én elhatárolódott az inváziótól és elítélte azt. Erkölcsi szempontból mindketten jelesre vizsgáztak. Politikai szempontból, persze, lei vannak téve a mindig bölcs utókor bírálatának. A magyarországi hadművelet is jelentős volt, a csehszlovákiai azonban 1945 óta a legtöbb katonát mozgatta meg Európában. A VSZ-invázióban 650 000 katona vett részt. Összehasonlításul, kb. ennyien, vagy talán valamivel kevesebben harcoltak Nixon idején Vietnamban, az amerikai csapatok kötelékében. A (beavatkozás előtti) szovjet hazugságpropaganda szerint kétszázezer nyugati ügynök tartózkodott Csehszlovákiában. A VSZ csapatai azonban egyetlen egyet sem tudtak felmutatni. A CSKP lapja, a Rudé Právo főszerkesztője nem járult hozzá a pártelnökség nyilatkozatának kinyomtatásához. Erre mondta Mlynaí: az utolsó cseh utcalány sem ment volna el egy szovjet katonával, mert több erkölcsi érzéke volt, mint némelyik PB-tagnak. 13. Nagy Imre és Dubcek is - jó néhány társukkal együtt - emberrablás áldozata lett. Számunkra a magyar miniszterelnök története az ismertebb. Nagy, a kormány kommunista minisztereivel és családtagjaival együtt, a jugoszláv nagykövetségre menekült. Fontos: a nyugati emigráció sem ekkor, sem később nem vetődött fel egyikükben sem, abban reménykedtek, hogy valamelyik szocialista országban menedékjogot kapnak. Miután Kádár és Münnich szóban és írásban is ígéretet tettek a szabad elvonulásra, elhagyták a nagykövetséget, s kezdetét vette másféléves romániai deportálásuk (melyet a magyar és a román diplomácia is önkéntes politikai menedékjog-kérésnek és -nyújtásnak állított be). Dubcek és munkatársai esetében az emberrablás még inkább krimibe illő volt: géppisztolyos, ejtőernyős katonák ejtették foglyul és vitték ki őket az országból. Kettejük pályájában a legnagyobb különbség az emberrablás után következett be. Nagy mindvégig kitartott elvei mellett. Nagyon valószínű, hogy behódoló magatartásával megmenthette volna az életét, sőt talán idővel a politikai életbe is viszszatérhetett volna. A fogság és a kihallgatások során tanúsított helytállását, melyet a kivégzés, a halál pecsételt meg, minden túlzás nélkül nevezhetjük hősiesnek. Dubcek és munkatársai Moszkvában megalázó körülmények között vettek részt a „tárgyalásokon” melyeket inkább lehetett kioktatásnak, rendre utasításnak, 54_____________________Úr Dunatái • 2003 június_________________________
