Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Ujlaky István: Nagy Imre és Alexander Dubcek
Utlaky István • Nagy Imre és Alexander DubCek 47 miniszterelnök. Hegedűs emlékirata szerint, amikor 1953-ban szovjet nyomásra felmerült „a két tisztség szétválasztása”, - valójában a szélsőséges hatalom-koncentráció mérséklése - komolyan latolgatta a diktátor és csapata, melyik funkciót tartsa meg. (Végülis a szovjet ukáz döntött.) 1956-ban a nép egyszerűen nem foglalkozott alkotmányos finomságokkal, Nagy Imrét az ország élére kívánta, nem számítgatva, melyik tisztség a jelentősebb. Az MDP PB 24-én hajnalban így tette miniszterelnökké ismét Nagy Imrét, s ezt a Szovjetunióból érkező Mikojan és Szuszlov jóváhagyta. A két funkció egy kézbe fogása fel sem merült; így Gerő bukásakor Kádár lett a pártfőtitkár október 25-én. A szovjet beavatkozásig egyértelműen a miniszterelnök az „erős ember”, persze csak a szétesett párt újdonsült főtitkárához képest - mert máskülönben sem a pesti utca, sem a szovjet politika nem tette lehetővé, hogy valóban erős legyen. Kádár november 4. után egy ideig szükségesnek érezte a két funkció egy kézbe fogását. így hazánkban - akárcsak a Szovjetunióban - a hatvanas évek közepétől szilárdult meg újból az erős párttitkár - gyenge, végrehajtó miniszterelnök szisztéma (helyreállítva a sztálini-rákosi idők modelljét) hogy fennmaradjon egészen a rendszerváltásig. Csehszlovákiában a prágai tavasz idején vitathatatlanul Dubcek főtitkáré a vezető szerep; ő talál majd egy, nézeteivel és reformjaival azonosuló miniszterelnököt Cernik személyében. Más kérdés, hogy (Mlynar szerint) a kormány egységesebb, szakszerűbb, koncepciózusabb volt, mint a pártvezetés. A „klasszikus” hatalommegoszlást majd csak Gustav Husak állítja helyre. 8. Mint már említettük, a két politikus közötti különbségek egyike épp az, hogy Nagy elméleti ember, kutató is volt, míg a csehszlovák pártfőtitkár csupán pártfunkcionárius. De mennyire volt „tudós” Nagy? Az 1930-as években a moszkvai Nemzetközi Agrárintézetben dolgozott. Nem volt azonban a szó mai értelmében agrárkutató, mint teszem azt, ma a gödöllői egyetem bármely professzora: inkább az emigráns kommunista párt agrárprogramjának elméleti megalapozója és kidolgozója, afféle tudós alkatú agrárpolitikus. Mégsem szabad tevékenységét lebecsülnünk. Hatalmas munkát végzett, áttekintve az egész magyar agrárstatisztikát. A politikai szerepkörből ideiglenesen kikerülve (habár ez akkor akár véglegesnek is tűnhetett) 1951-53-ban is ezt folytatta, de már az egyetemi oktatás keretei között. Előadásaira lelkiismeretesen felkészülő, alapos oktatónak és jó előadónak, diákjai körében népszerű tanárnak bizonyult. Induktív gondolkodású ember volt, áld - Zádor István szavaival - szinte mágikusan hitt az eszmében, az ideológiában, ha
