Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2003 / 2. szám - Ujlaky István: Nagy Imre és Alexander Dubcek

Uilaky István ■ Nagy Imre és Alexander DubCek

45

mondta: „ravasz szlovák paraszt, alá orránál fogva akarja vezetni az SZKP-t!” 1967-ben még Brezsnyev is mint „nagyon rendes embert” jellemezte, később centristának tartotta, aki jobb felé köt szövetséget. Párttársa, a prágai tavaszt emlékiratában később a világ elé táró Zdenék Mlynar hallgatag, nem szisztematikus gondolkodású embernek jellemzi, alá annak köszönhette rendkívüli népszerűségét, hogy hitt saját eszméiben és ez látszott rajta: hiteles ember volt. A meggyőzést fontosabbnak tartotta, parancsolni igazán nem szeretett és nem is tudott. Hangsúlyozottan nem autoriter személyiség, alá meg tud hallgatni másokat. Közszereplései előtt olykor bizonytalan, lámpalázas. Kun Miklós magyar történész nyílt, őszinte, elérzékenyülésre hajlamos embernek jellemzi. (Egy érdekes mozzanat: amikor 1968 augusztusában elrabolták a szovjetek a prágai tavasz vezetőit, Dubcek és Cernik percekig kézen fogva ültek a repülőgépen.)

Egykori barátja, későbbi politikai ellenfele és árulója, Bilak szerint gyenge politikus, de becsületes ember, az ország legnépszerűbb embere, aki ugyanakkor rendkívül hiú. „Dubcek az apostol” - nyilatkozta gúnyosan Bilak. Majorov szovjet tábornok szerint „nem valami kemény legény” és „gyenge ember”, ám „okos kommunista és kérlelhetetlen erkölcsiségű”. Seleszt, a Brezsnyevtől balra álló szovjet-ukrán politikus (az intervenció egyik kezdeményezője) a „politikai egzotikum” iránt vonzódóként jellemzi. E szokatlan és rejtélyes minősítést talán úgy dekódolhatjuk, hogy egy szilárdan szocialista és kommunista, ám ugyanakkor legalább a szólás- és sajtószabadság kérdésében, valamint tárgyalásra hajló stílusában nyugati értelemben is demokrata politikusról van szó: és ez a kettősség így együtt egy szélsőbalos homo sovjeticus számára egyszerűen felfoghatatlan. Seleszt nacionalistának is nevezte. Ebből annyi igaz, hogy Dubcek tényleg nem tekintette sem helyesnek, sem természetesnek azt, hogy országa belügyeibe a szovjet szövetségesek a legapróbb részletkérdésekig beleszólnak. Éva Irmanova, cseh történész rendszerváltás utáni nyilatkozatában naivnak nevezi, és ideológiai vaksággal vádolja a szovjetekben, a velük való kiegyezésben az utolsó pillanatig bízó politikust.

6.

Nagy Imre és Dubcek jellemrajzának egyik kulcspontja épp a naivitás kérdése. Szinte valamennyi kortárs vagy történész, barát vagy ellenség, ha róluk nyilatkozik, szükségesnek tartja megemlíteni, hogy naivnak tartja, vagy éppen semmiképp sem tekinti naivnak őket. Vajon mi lehet ennek a magyarázata?

Talán arról van szó, hogy mint személyiség, mint jellem, sem Nagy, sem Dub-