Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Visegrády Antal: Az irodalom és a jog kapcsolata - posztmodern megvilágításban
22 Út Dunatái • 2003 túnius rázoljálc a nemzetközi eseményeket (pl. háborúk, kémkedés). Ezek az írások alakítják a társadalmi magatartást, amely viszont befolyásolhatja a bűnözők büntető eljárásbeli jogainak az alsóbb néposztályok jóléti és egyéb társadalmi juttatásokhoz való igényének, valamint az állampolgári jogoknak nemzetbiztonsági szempontból való korlátozásának jogi megközelítését. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy napjainkban a média tűnik a leghatásosabb közvélemény- és jogpolitika-formáló tényezőnek, az irodalom ilyetén szerepe gyengült. 5. Az IRODALOM HASZNOSÍTÁSA A JOGI KÉPZÉSBEN Amerikában már legalább 100 esztendeje él az a nézet, miszerint a jogászok tanulhatnak, vagy tanulniuk kellene valamit az irodalomtól, mégpedig erkölcsi szemléletet. Ilyen erkölcsi leckék két módon szűrhetők ki azokból az alkotásokból, amelyek jogászokat és jogi szituációkat ábrázolnak. Az egyik esetben a jog erkölcsileg pozitíve jelenik meg, az igazság eszközeként, a jogászok pedig a becsületesség és méltányosság mintaképeiként. Más művekben a jog dekonstruktív szerepben tűnik fel, amely romboló hatást fejt ki az egyénekre és a társadalomra, a jogászok pedig a hatalom és a diszkrimináció képviselői. Az amerikai oktatók általában elutasítják mind a modernizmus, mind a posztmodernizmus felfogását. Előbbi értelmében az irodalmi művek speciális műalkotások, s nem csupán a valóság leképzői. Utóbbi szerint pedig egy szöveg értelme nem stabil, azt az olvasó konstruálja. Morawetz szerint azért nem lenne helyes figyelmen kívül hagyni a modernizmus üzenetét.18 Nevezetesen azt, hogy egy jogász vagy egy jogi szituáció fiktív ábrázolása valamely szerző által nem azonos egy valódi jogásszal vagy jogi szituációval, s nem is lenne helyes abból általánosítható következtetéseket levonni az utóbbiakra vonatkozólag. Nem mindenki osztja azonban azt az álláspontot, hogy az irodalom képes arra, hogy a jogászokat morális értékekre tanítsa. A marxista kritikusok az irodalmi szövegekben a középosztály ideológiáját,1’ a feministák a férfinak a nő fölé helyezését,20 Nietzsche követői a ressentinent egyéniséget, a dekonstruktivisták pedig az ellentmondásokat látják.21 Finomabb kritikaként pedig az fogalmazódott meg, hogy mérlegelni kell azt a problémát, hogy magukat az irodalom olvasatait gyakran vitatják.22
