Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Visegrády Antal: Az irodalom és a jog kapcsolata - posztmodern megvilágításban
Visegrády Antal • Az irodalom és a jog kapcsolata... 23 A legújabb tendencia azonban az, hogy számos kutató olyan didaktikai módszert dolgozott ki, amely inkorporálja az irodalmi történetekkel kapcsolatos modern és posztmodern aggályokat. Ezek szerint az oktatásban nem az irodalmi történetek tartalmára, hanem az irodalmi értelmezés folyamatára, ill. nem az egyes művekre, hanem az irodalom közös nevezőjére kell a hangsúlyt helyezni. Mindezeken felül, az olvasót kreatív szereppel kell felruházni.2’ Ezt a nézetet azonban több szempontból is vitatják. Egyfelől azért, mert nyitva marad a kérdés: melyik olvasó kreativitása rendelkezik prioritással? Másfelől az irodalom ilyen didaktikus alkalmazása során valaki (bíró, jogi képviselő, olvasó) véleményének az elfogadása egy szövegértelmezésben nem keverhető össze a szöveghez való erkölcsi kötődéssel. Mert pl. ha valamely bíró eltér egy precedenstől, az éppúgy lehet igazságtalan és erkölcsileg felelőtlen, mint az ellenkezője.24 Az igazsághoz tartozik, hogy az angolszász hallgatók úgy vélik, ezek a viták szárazaié, elvont akadémiai civakodásoknak tűnnek és energiáikat inkább arra korlátozzák, hogy megtanulják azt, amit az összes érdekelt és a szerzők kritikusai mondtak, ahelyett, hogy maguk is bekapcsolódnának a vitába. 6. A JOG MINT NARRATIVITÁS Miként ismeretes, a narrativitás elmélete - mint az alkalmazott nyelvészet területe - abból a törekvésből született, hogy a nyelvészeti elemzés ne érjen véget a szöveggel, hanem terjedjen ki arra a történetre (narrációra) is, amelynek ez a szöveg csupán a része. A narratíva az ami érdekesebbé és bonyolultabbá teszi a jog és az irodalom kapcsolatát.25 A kritikai jogelmélet az, amelyik a narrativitást didaktikailag alkalmazza, éspedig a következő dimenziókban. Először is, a különféle potenciálisan ellentétes narratívák kutatását morális kérdésnek tartja. A narratívák - akár önéletrajziak, akár kitaláltak - nem öncélúak; arra valók, hogy kétségbevonják a „győztesek” (azaz a liberálisok) morális igényét arra, hogy mindenki nevében cselekedjenek, felülemelkedve az önérdeken és a pártosságon. A narratívák az áldozatok morális igényét szolgálják és a jogot úgy festik le, mint a kisebbségek és a nők viktimizációjának eszközét. Egy ilyen vádirat egy egyén életének leírásában - mint egy önéletrajzi narratíva esetében - vagy kevésbé személyes formában - egy faj, közösség vagy nem jogtörténetének bemutatásában ölthet testet. A narratíva ilyetén didaktikai alkalmazása a kritikai jogelméletben felvet néhány metodológiai problémát.26 Ezek az „alternatív” narratívák a liberális rend
