Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - Visegrády Antal: Az irodalom és a jog kapcsolata - posztmodern megvilágításban
Visegrády Antal • Az irodalom és a iog kapcsolata... 21 kai kényszerek és célok határozzák meg, ami az irodalomra nem igaz. Végül, de nem utolsósorban, amíg az irodalomkritikusokról elmondható, hogy amikor szöveget értelmez, az „igazságot” keresi, addig az ügyvéd célja nem az „igazság” megtalálása, hanem a rábeszélés vagy a meggyőzés.“ E különbségek vezették Richard Posnert, a „Eaw and Economics” prófétáját arra az állításra, hogy keveset lehet profitálni a jog és az irodalom összehasonlító tanulmányozásából.15 3. Az IRODALOM JOGA A jog és irodalom úgyis felfogható, mint az irodalom joga.“ Minthogy az USA alkotmányos berendezkedése biztosítja a kifejezési szabadságot, a bíróságok szakadatlanul a szabad beszéd határainak körvonalazásával foglalkoznak. Az irodalmi és művészi kifejezés határaival kapcsolatos viták kaleidoszkópszerűen változnak, régi kérdéseket új formában feltéve. Az obszcenitásról jelenleg folyó polémiában támadják az obszcenitás kritériumát képező „érzékiség keltése” terminus technicus definiálhatóságát és hasznavehetőségét, valamint az obszcénnek minősülés helyi standardjainak létjogosultságát és relevanciáját. A szóban forgó viták figyelemreméltó sajátossága, hogy bennük elhomályosul vagy eltűnik a politikai jobboldalnak a szabad beszéd szűkítését, ill. a politikai baloldalnak a szabad beszéd kiterjesztését célzó felfogása. A kifejezés offenzivitását messzemenően toleráló liberalizmus szembekerült a kritikai elmélettel, amely azt vallja, hogy az offenzív beszéd hatalmi hegemóniához vezethet. Különösen a feministák és a kritikai fajelmélet (ld. később) képviselői vádolják azzal a liberálisokat, hogy a diszkriminatív és a gyűlöletből fakadó kifejezési szabadság naiv védelmezésével valójában állandósítják az egyenlőtlenséget. 4. Irodalom és jogi reform Ezen alirányzatban az irodalom- és jogtörténészek közös erőfeszítése arra irányul, hogy feltárják, miként hatott a népszerű irodalom a jogi folyamatokra.17 A Tamás bátya kunyhójától Zola „botránykeltő” novelláin át Morrison és Gordimer mai írásaiig az irodalom gyakran politikai ihletésű volt és politikai-jogi reformokat idézett elő. Ugyanakkor az irodalom jogra való hatásai nem mindig bizonyultak üdvösnek. Csak utalnánk azokra a szépirodalmi művekre, amelyek dehumanizálják a bűnözőket, erősítik a faji és etnikai sztereotípiákat, ill. nem valósághűen áb-