Új Dunatáj, 2003 (8. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter: A legvidámabb barakk avagy a gulyáskommunizmus az ezredfordulón
A LEGVIDÁMABB BARAKK AVAGY A GULYÁSKOMMUNIZMUS 11 Gyurkóczi Kinga - Varga Katalin - Földiák János - Vucskics Péter A LEGVIDÁMABB BARAKK AVAGY GULYÁSKOMMUNIZMUS AZ EZREDFORDULÓN Történetünk színhelye Környebánya. Nevét, a falu, vagy telep - ezt a végén döntse el maga az olvasó - a Komárom-Esztergom megyei falu, Környe után kapta, amelynek a határában 1911-ben megépítették, hogy lakhelyül szolgálhasson az ekkor megnyitott bánya dolgozóinak. Magyarország szívében van, az ide ellátogató mégis úgy érezheti, hogy a világ végére érkezett. A ma is 92 éves formájában létező épületegyüttes elbújik a környező területet benépesítő hétvégi házak között. A Környebánya táblán túl nem sokan gondolnák, hogy ebben a rendszertelen rengetegben bármi ebből kitűnő lehet. Annak, aki mégis elindul a kilométer hosszan az illegális lakhelyül szolgáló viskók és vadonatúj, Balaton mellé illő módos hétvégi házak rengetegében, szép meglepetésben lehet része. Ami Környebányán első látásra szembetűnő, és ami minket szerelemre gerjesztett, az a rendezettségének és a század elejéről itt maradt épületeinek összhatása. Itt egy düledező házsor végében leszakadó ajtajú budi, ott egy fafaragványokkal, haranglábbal ékes, ápolt park. Ámultunk és bámultunk, de a furcsaságok sora még csak ekkor kezdett kibontakozni előttünk. Környebányán mindennek megvan a maga rendes menete. Ez áthághatatlan akkor is, ha a szokás csak tíz éves. A telep majdnem minden tekintetben olyan, mint egy átlagos magyarországi falu. Van története, vannak régi családjai, saját rétegződési viszonyai, hagyományai, sok kérdésben saját, egységes véleménye, az itt lakóknak van környebányai identitásuk. Valahol azonban csak kilóg az a bizonyos lóláb. Ez a sarkalatos pont pedig a történet, illetve a hagyományok. Ez a kettő ugyanis független egymástól. Környebánya nem a történetéből meríti a hagyományait. Mert a történet rövid. Alig több mint kilencven évet ölel fel. És mert rövidsége ellenére sem folytonos. De minden valamire való környebányai ismeri. Na nem azért, mintha olyan gazdag lenne a helyi szájhagyomány. Mert megtanulták. Megtanították maguknak. Sokszor nem is róluk szól. És nem arról a Környebányáról, ahol ők élnek. De megcsinálták maguknak a történetüket, mint magát Környebányát is többször a történet során. A kezdeményező készséggel megáldott lokálpatriótákban azonban a telep soha nem bővelkedett. Bármely időszakát nézzük a történelemnek, erre a településre min-
