Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Puszták népe
Tüskés Tibor • Az útraolvasott Puszták népe 29 A Puszták népe tizenkilenc, nagyjában azonos terjedelmű fejezetből áll. A folyamatos szövegközlést arab számok, a fejezeteket alkalmanként sorkihagyások tagolják. A könyv tematikus fölépítésű: erre utalást a könyv végén találunk, ahol a tartalomjegyzékben - a tizenkilencedik századi regényekhez hasonlóan - tömör összefoglalást olvashatunk arról, hogy egy-egy fejezetben miről van szó. Például 3. fejezet: „A puszta külön világa. A cselédek a tulajdonról. Az összetartó erő. Két feltörekvő család.” Vagy 19. fejezet: „Akik kiemelkednek. A második és harmadik nemzedék. Út a társadalomba.” A fejezetek lazán, de logikus sorrendben kapcsolódnak egymáshoz. A szövegalakítás egy-egy fejezeten belül is kanyargós, az író látszólag elkalandozik, majd vissza-visszatér az eredeti témához, mondandóját közbevetésekkel szakítja meg, a különféle idősíkokat, a hajdani történések idejét (az író gyerekkorát), az ősök korát, a fölidézett régmúltat és a mű megírásának jelenét folytonosan váltogatja. Van a műnek értelmezője6, aki szerint a Puszták népe keretes szerkezetű. Vannak fejezetek (az 1-5. és a 18-19. fejezet), amelyek emlékező, vallomásos anyagot tartalmaznak, ezek a mű önéletrajzi keretét alkotják, és vannak fejezetek (a 6-17. fejezet), amelyek tárgyias, tényszerű, dokumentum anyagot tartalmaznak. Őszintén szólva nekem nem sikerült fölfedezni a műben a fejezeteknek ezt a merev elkülönülését. Szerintem nem így válik el a könyv anyagának e két rétege. Mert ha vannak is adatokban, tényekben gazdagabb fejezetek, valójában a két „réteg”, az önéletrajzi, személyes közlés és a tárgyias, elméleti fejtegetés - ha különféle arányban is - az egész műben, minden fejezetben keveredik egymással. A kérdés egyébként átvezet egy másik problémához: mi a Puszták népe műfaja? Az irodalomelméleti besorolás alkalmával általában azt szokták mondani, hogy van szociológia (társadalomtudomány), ami tudományos mű, és van szociográfia (társadalomrajz), ami irodalmi alkotás. Ebben az értelemben a Puszták népéi a szociográfia műfaji megjelöléssel illetik. De az elméleti vizsgálódás során mondták a művet vallomásnak, életképnek, önéletrajzi regénynek, dokumentarista prózának is. Alighanem az a megnevezés áll legközelebb az igazsághoz, amely a könyvet „szabálytalan műnek” nevezi. Illyést ugyanis nem foglalkoztatták műfaji kérdések a könyv írása idején, az író nem meglevő, kijegecesedett műfaji szabályokat követ, de nem is formabontó, nem töri szét a kialakult formákat, hanem új, sajátos és saját műformát teremt. Illyés művének utólag adhatunk műfaji értelmezést. S ha ezt a módszert követjük, akkor azt látjuk, hogy a könyv anyagát az állandó kettősség, a személyes és a tárgyszerű, a szubjektív és az objektív mozzanatok együttes jelenléte jellemzi.
