Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Nádor Tamás: Műhelyek

88

Út Dunatát • 2002 március

de a hasonmás őrizze annak markáns és finom vonásait is. S keltsen olyan képzetet, hogy akár fölszállni is képes. Mert az igazi alkotás az ő fordításában és értelmezésében nem csupán azonos önmagával, de több is annál: legyűri mondjuk a nehézségi erőt egy könnyed szárnymozdulattal. Szótárak, lexikonok, ki kicsodák, nyelvi és történelmi vademecumok szerzőjeként pedig mi sem természetesebb számára, mint hogy az általa bejárt más nyelvi közeget, szöveget nem csupán modellezni kell, megfelelő szellemi kézügyességgel röptetéskészre is össze kell állítani, ki kell kalapálni. Akként persze, hogy annak veleje: szépsége, szelleme a tolmácsolásban is sértetlenül álljon. Ám az már bizonyára a homo ludens személyes adottsága és gyönyörűsége, hogy vagy nyolc-tíz nyelvben járatos, és angolból magyarba, magyarból angolba oda-vissza tud járni. Angolszász poétákat hozzánk honosítva, illetve magyar költőket „angolítva” az erre fogékony külhoni világnak. Beszélgetés Tótfalusi Istvánnal.

— Kezdjük a szokásos forrással: a Ki kicsoda szerint ön verseket, regényeket és drámákat fordít angol, német, svéd, norvég, francia, olasz, spanyol, portugál és latin nyelvből. A figyelmes olvasó még más nyelvű művek tolmácsolói közt is találkozhat Tótfalusi (korábban: Tóth) István nevével. Egy új Mezzofantihoz van szerencsénk, aki - etimológiai okokból is - tudja: a legkülönfélébb nyelvek közt nemcsak eltérés, de sok hasonlóság is van?

— Ami nyelvismeretemet illeti: ez azért erős túlzás. Az említett nyelvekben más és más fokon vagyok járatos. Ezt az angoltól induló, onnan elég meredeken lefelé induló görbével lehetne szemléletesen ábrázolni. Az angolban, mondhatni, két irányba tudok mozogni. Azután van néhány nyelv - közülük is első helyen a svéd, aztán a francia, az olasz, a német -, amelyet elsősorban fordítóként, de szükség esetén beszélve is tűrhetően használok. És vannak olyan nyelvek, amelyeket igazán csak fordításra tudok igénybe venni. E célból is inkább verstolmácsolásra, ami persze eltér a próza átültetésének igényétől és módjától. A versfordításban az esetleges szótárazás többnyire csupán mechanikus bevezetés, az elvégzendő feladat töredéke. Ezután jön csak a munka oroszlánrésze: a megértett eredeti szöveg költői újrateremtése. Ezek előrebocsátásával azért nem szeretnék álszerény lenni: a nyelvekhez valóban erős vonzalom fűz, és bizonyos könnyedséggel voltam képes megtanulni őket. Elsőként az angollal ismerkedtem meg úgy nyolc-kilencévesen. Furcsa módon: ausztriai angol hadifogságból akkor hazatért tornatanárom révén. Egyszerű dalocskákra tanított bennünket, s egy ügyes kis minisztériumi kiadványból, amelyben lényegében már benne volt a pronantiation drill minden lényeges eleme, ajones-féle fonetikus ábécé jeleivel. Jól szerepelhettem, mert noha