Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Nádor Tamás: Műhelyek

84

Új Dunatát • 2002 március

A HŰSÉG SZABADSÁGA

Ebben a minőségében a legnagyobb magyar átköltőnek mondható, holott a műfordításnak éppolyan poétája, amilyen minőségű költője lírai univerzumunknak. Csak hát ő már akkor ismerte és művelte a tolmácsolás, átültetés másutt bevált módozatait, amikor mifelénk - sokszor persze mesterfokon - a filológiai hasonítás-honosítás kizárólagosságát hirdették és gyakorolták. Villonjával pedig nem csupán azért kavart botrányt, mert nem felelt meg az akadémikuskodó és akadékoskodó kánonoknak. Az volt vele a fő baj, hogy épp a lényeget adta vissza: a francia csavargó költő vágáns tartását, pikareszk szabadságvágyát, független szellemét. Mintha zseniális clochard-ját egy álszent tartomány trónusára ültette volna. Választottja a totalitárius rezsimbe és öngyilkos háborúba rohanó korban és országban mondta el annyi évszázad múltán is érvényes szavait, gondolatait. S a divatszó igazi értelmében: üzenetét. Megtoldva azzal, amit már a huszadik századi költő adott hozzá tudatos anakronizmussal: a leszármazott képzelt testamentumát. így volt ő mindig a műfordítással: glóbuszunk költészetének minden kora és köre vonzotta, nem csupán egyetlen térségé, provinciáé. Az egyetemes lírai csillagvilág. Beszélgetés Faludy Györggyel.

— Nem tudom, helyesen látom-e: úgy fest, az ön számára nem is volt olyan nagy különbség a között, hogy a saját verseit írja-e, vagy a másokéit fordítja, hiszen mindkettő költői feladat. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy annak idején Villon meghamisításával vádolták.

— Pedig nem voltam hamisító, és tolvajt is oktalanul kiáltottak. Sosem hittem abban, hogy a szellemében valóban hű fordítást kizárólag a filológia mérlegén lehet hitelesen mérni. Igaz, Arany János az Orlando furioso fordítgatása közben megőrzi a megújított ottava rimát (az ab, ab, ab, cc rímképletet), Homéroszt és Vergiliust is lényegében sikeresen tartja eredeti mértékében Devecseri Gábor és Lakatos István, de eme nagy bravúrok is ellentmondanak az igazi magyar prozódiának. És hát honfitársaink szintén szép számmal alkottak így, elegendő csak Berzsenyi Dánielre utalni (Idézzük A magyarokhoz egyik passzusát: „Most lassú méreg, lassú halál emészt./ Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki/ Szélvész le nem dönt, benne termő/ Férgek erős gyökerit megőrlik,/ S egy gyenge széltől földre téríttetik!” Skandálni ezt persze remekül lehet, csak éppen a magyar nyelvben itt főként jelzőkre esnék a hangsúly.) Akiknek a fordításait igazán szeretem, azok ezt másképp csinálják. Tóth Árpád például a Chanson d’automne átültetésekor elsősorban az eredetivel azonos érzést, hangulatot akart kelteni. S az Őszi chanson -