Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
Szepes Erika • A nemzés démona 67 sét, így nem az istenségnek egy hieratikus, statikus, szoborszerűen a város fölé meredő pózát látjuk, hanem az élőlény körbenjárásával életre lendített mozgóképet, egy élő istent a szobor helyett, így nyer értelmet a mozgást jelentő igének még a név kimondása előtt az istenség jellegét felidéző ereje, amit beteljesít a névvel megjelenített, állati mozgású Patkányisten epifániája - megjelenése. Újrafordítva a két ima első sorában szereplő igét és lefordítva az isten megfelelő nevét, így szólnak az imák első sorai: Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza körüljársz és így szólhatna a Szmintheusz-nevet tartalmazó részlet: Halld, te Ezüstíjú, aki óvón Khrűsza körül jársz, s isteni Killa körül, Tenedoszban erősen uralkodsz, Patkányisten-, e szép szentélyt neked én betetőztem... A metaforikusán, állati léptekkel megjelenített isten így lesz régi vonásokat őrző tagja az olümposzi tizenkettőknek. Egyetlen szó - teljes homéroszi világ. Ha ismeretlen marad, akkor idegen. Megismerve hasonlít a miénkhez. b. Kétarcú költő' izmos szárnyakon Horatius Az Énekek másoáik könyvének záróódája, a 20. carmen a nevezetes Exegi monumentum / Az Énekek harmadik könyvének záróódája) előzménye, de inkább mitikus-metamorfózisos, mint emblematikus-szimbolikus megfogalmazása egy költői öntudat-gondolatnak (az emblematikus-szimbolikus jelleget a későbbi költeményben érzem). Erőteljes, lendületes képpel kezdődik a magyar fordítás (Kardos László igazi költői telitalálata): Újfajta izmos szárnyakon indulok kétarcú költő, a laza égen át, nem késem immár én a földön, szállók, a városok elmaradnak... A műfordítás tiszta képben láttatja a földet elhagyó és távolodásával alakját egyre inkább megváltoztató költőt. Igazi mitikus metamorfózisnak lehetünk tanúi: az életből eltávozó költő örök életű, mindig daloló hattyúvá válik, akinek hangja messze földre száll. Mindenütt hallják, mindent tudnak róla, nincs tehát ok a siratásra, hiszen a hattyúvá vált költőre örök élet vár. Ám bármily szép a műfordítás, a filológiai hűség ez alkalommal sem lett volna fölösleges: a pontosság nem venné el a vers erejét, hanem tisztább fogalmiságá-
