Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
SzEFEs Erika • A nemzés démona 59 gánya” ez a dialógus, amelyben „valóba magára kell hagynunk a fordítót. Hisz nem a tudomány jelenléte, hanem a szöveggel való sikeres találkozás segíti hozzá önmaga újraértékeléséhez. Ennél az emberi eseménynél már nincs keresnivalója a tudománynak. Nincs, mert a megértés maga megérthetetlen.” (Kulcsár Szabó E.: A fordítás „antihumanizmusa” mint az önmegértés új történeti alakzata, Alföld, 1992,2. 59.0.) Ez a meglehetősen agnosztikus és szubjektivisztikus zárása annak a tanulmánynak, amelynek kezdetén ez a kérdés áll: „van-e bármi keresnivalója a tudománynak éppen a műfordító műhelyében. Kivált pedig a hermeneutikai tudománynak...” (id. mű 46.o.) Már itt előrevetül a kérdésre adott (burkoltan) nemleges válasz, amihez kapcsolódik még egy gondolat: „... ezért van különleges tétje annak, hogy a kultúra és az irodalom identitását interpretációs, azaz fordítási viszonylatokban értsük újra: aki (idegen) szövegekbe ütközik, szükségszerűen arra kényszerül, hogy saját gondolkodásmódját és előfeltevéseit mint az előzetes megértés formáit vizsgálja felül s tegye próbára az idegen jelentés igényén... a nyelv nemcsak elválaszt, hanem egyidejűleg össze is köt bennünket egymással. Vagyis a nyelv(ek) e különös képességének hatalma itt mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy egyúttal minden elválasztottság antropológiai közelíthetőségét is magában foglalja. Legalábbis, amennyiben igaz az a hermeneutikai maxima, mely szerint megérteni csupán azt lehet, amiben van valami a sajátunkból. Abszolút idegen dolgot lehetetlen megértenünk.” (i.m. 48-49. o.) (További bonyolítása ez annak a humboldti gondolatnak, amely szerint a fordítás szükségszerűen „az idegenség bizonyos színét viseli magán”. W. von Humboldts Gesammelte Schriften Bd. VIII. 132, Berlin, 1907) Idegenkedem az idegenség fogalmától Ennek a tanulmánynak a megírására azért kértek fel, mert ún. „különleges” nyelvekről fordítok, azaz ókori görögről és latinról. Azért különlegesek, mert nem élő nyelvek, és idegenek, amíg az ember a közelükbe nem férkőzik: megtanulja grammatikájukat, szókészletüket, ami mellett még mindig idegenek maradnak. Meg kell ismerni a világot, amelyben létrejöttek, a gondolkodásmódot és a világlátást, amit ezeken a nyelveken fogalmaztak meg, meg kell ismerni egyéb tudatformáikat: vallásukat, babonáikat, rítusaikat, más művészeti ágakban létrehozott alkotásaikat - meg kell ismerni egész életüket. Ez a tudomány kikapcsolásával elképzelhetetlen volna; ugyanúgy segítségül kell hívni az átfogó képet adó komplex tudományágak (történelem, irodalomtörténet, vallástörténet, művészettörténet
