Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Szepes Erika: A nemzés démona
56 Úi Dunatát • 2002 március Anélkül, hogy teljességre törekednék a modern fordításelméletek ismertetésében, inkább megkísérlem tipizálni a látszólag egymástól távoli teóriákat. Mindet a relativizmus, az agnoszticizmus vagy szubjektivizmus (vagy ezek együttesen) hívták életre, és nem elsősorban a fordított, hanem az eredeti szövegekre vonatkozóan, ebből ágazott le a műfordítás mibenlétének meghatározása. Az eredeti szövegről így ír Gadamer: „Ha leírtam ezt a mondatot: »A megérthető lét - nyelv«, akkor ebben benne van, hogy soha nem érthetjük meg teljesen azt, ami van. Ez rejlik benne, amennyiben mindaz, ami egy nyelvet vezérel, mégiscsak túlmutat azon, ami eljutott a kifejeződésig. Fennmarad, mint amit meg kell érteni, mint ami majd kifejezésre kerül, - de persze mindig úgy vettük, mint valamit: igaznak vettük... Ez a hermeneutikai dimenzió, amelyben a lét megmutatkozik.” (Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, Gondolat, 1984, 329. o., Bonyhai Gábor ford.) Az interpretációról pedig - ami nála nemcsak a műfordítást jelenti, hanem egyáltalán egy szöveg megértésére tett kísérletet - így: „A szó eredetileg közvetítő viszony, a különböző nyelveket beszélők közötti tolmács szerepére vonatkozott, afordításra tehát, és aztán innen vitték át jelentését a nehezen érthető szövegek feltárására... (Nietzschéről:) Létezik-e valami adott, amely biztos kiindulópontot nyújt ahhoz, hogy a megismerés az általánosat, a törvényt, a szabályt keresse, és benne célhoz érjen? Az adott az nem egy interpretáció eredménye maga is? Az interpretáció az, amely az ember és a világ között megteremti a tökéletessé soha nem tehető'közvetítést,... az, amit adottnak veszünk, nem választható le az interpretációról(kiem. Sz. E., Szöveg és interpretáció23. o.) Később: „A szöveg fogalma mint a nyelviség szerkezetének központi kategóriája csak az interpretáció fogalmából kiindulva alkotható meg, hiszen a szöveg fogalmát egyenesen az jelenti, hogy az interpretációval összhangban és belőle kiindulva mutatkozik meg - mint voltaképpeni adott és megértendő.” Ezen - a saját logikája mentén világosan érthető - elmefuttatás után nem kevéssé zavarba ejtő a következő kérdése: „De mondhatjuk-e..., hogy az interpretáció értelem-adás és nem értelem-tó/^Ms?” Ha a szöveg, az interpretációval összhangban és belőle kiindulva mutatkozik meg, és „voltaképpen adott és megértendő”, akkor miképpen elképzelhető, hogy az interpretáció hrtt\em-adás volna? Ez esetben csakis értelem-találás lehetne, így azonban kiküszöbölődnék az interpretátor szubjektuma, és megszűnnék a szöveg polifon értelmezésének lehetősége, - amit egyébként más helyütt, a recepcióesztétika hirdetőjeként vall. De ebben a művében is feltűnik az interpretátor, akinek munkája eredményeképpen a szöveg mint hermeneutikai fogalom „nem végtermékként jön létre, hanem pusztán »köztes termék«, a megértés történésének egy
