Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 1. szám - Müllner András: Mészöly és a hipertext
Müllner András • Mészöly és a hipertext 43 hanem egy szöveghely egy másik szöveghelyre. Ezt legalábbis jobban alá lehet támasztani. Újra egy idézet: „tegnap, tizenöt éve, a petresi állomáson vesz két mákos buktát, melléje sört. Éhesen harap bele, nézi a fonnyadó habot a kancsóban. Az állomásfőnök lánya kitartóan zongorázik a feje fölött, a nyitott ablakon lecssurognak a hangfogós akkordok. Most tíz évig kellemes nyár lesz, írják az újságok; s közben lesi az arcokat, hogy lát-e ismerőst.” E két szöveghely összekötésére találta ki annak idején a memexet Bush, és valósították aztán meg a hipertextet mások. E két szöveghely egy nyomvonal kezdete. Folytatható tetszés szerint: lesz, aki a két virtuális cédulához egy harmadikat csatol, amelyben Mészöly intertextuális elhivatottságáról, az identikus irodalmi mű határainak próbálgatásáról értekezik az elméletíró, mondjuk a Megbocsátás című kisregény és a Zsilip című „gimnasztika” kapcsán; lesz, akit a mészölyi időhatározók érdekelnek („tegnap, tizenöt éve”), és az, hogy azok miképp szolgálják a maguk rendhagyó módján Mészölynek a totális pillanat létrehozására törekvő, „jelenbe forrósító” poétikáját; és így tovább. A hipertext minderre lehetőséget nyújt, az első szerkesztőknek csak azzal kell tisztában lenniük, hogy ők nem szerzők, csupán mintákat nyújtanak a felhasználóknak, alak aztán majd szerkesztőkké válnak, amikor a saját nyomvonalaikat kiépítik az interaktivitás jegyében. A hipertextben, CD-ROM-on újraközölt Megbocsátás tehát, amelyhez ilyen és ehhez hasonló kiegészítéseket fűznek a szerkesztők, nem a regény újbóli kiadása, hanem interpretáció, kommentár, amit angolul úgy neveznek: reader, vagyis „olvasó”. Egy adott téma vagy szerző körüljárása szövegek segítségével. Végül néhány szó a félelmekről. A mészölyi esszé-életműben a fenti problémára van egy reflexió: „Vajon beszélhetünk az emlékezet funkciójának gyengüléséről; sőt az emlékezet lassú »kiszereléséről« vagy legalábbis a kísérletéről? Ami helyettesítené: a pillanat igényére művi módon előhívott és tárolt adatok; s azok alapján a kalkuláció, a totális áttekintés - az idődimenzió múlást sugalló megélése nélkül. A kívánt múlt »gombnyomásra« berántódik a pillanatba, ott összegeződik: a t egybeesik az r-sel. Fordított Orpheuszként tehát; nem személyesen visszafordulni, hanem »betáplálni« az élő világba Eurüdikét, hogy kéznél legyen - Plútón segítsége nélkül...”4 Ez borgesi vízió, Mészöly hangján: egyszerre idézi az Alefet, amely egy olyan pont, ami minden más pontot tartalmaz, és egyszerre a bábeli könyvtárat, amely
