Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Jánosi Zoltán: "Fegyvert szereztem: bűv-igéket" - folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében
72 Úr Dunatá) • 2002 december Jánosi Zoltán: „FEGYVERT SZEREZTEM: BŰV-IGÉKET"* Folklór-áthallások Illyés Gyula költészetében „...te mondd magadban, behunyt szemmel csak mondd a szókat, miktől egyszer futó homokok, népek, házak Magyarországgá összeálltak. ” (Haza, a magasban) A FORRÁSOK ÉS A BEÉPÜLÉS TÁGABB KERETEI Az író halála óta eltelt két évtized egyértelműen igazolta, hogy a pályát végigkísérő irodalomelméleti figyelem helyes nyomon járt, amikor - ha különböző látószögekből is - Illyés Gyula költészetét elsősorban líránk tárgyias és gondolati vonulatának megújításaként nevezte meg. Az alapvetően objektív és intellektuális illyési verskarakter mögött ugyanakkor olyan (s a magyar lírában ettől a szemléletmódtól jobbára elütő, nagyobb részben a látomásos-metaforikus irányban kibontakozó) archaikus eredetű kultúrrétegek húzódnak meg, amelyek genezisétől fogva a teljes pályán át segítették tágítani az Illyés-vers látókörét, vagyis nagymértékben járultak hozzá mind jellegzetes szemléleti, mind poétikai dimenzióinak kialakításához. A népélet, a népi kultúra, a primitív világ művészi értékeire figyelő avantgárd, az egyetemes és a magyar őstörténet, a korai emberiét és az első mítoszok üzeneteire is érzékeny műveltség forrásaiból feláramló archaikus ösztönzések keresztülsugározzák Illyés teljes életművét, költészete mellett egyes prózai, drámai alkotásait is.1 S mint az elemző figyelemnek a hordalékosabb tényeket, jelenségeket nagyobb összefüggések rendjébe helyező, organikusabb rálátást indukáló gondolati ösztönzői, szikrázó felvetésekben vagy teljes tanulmányokban erős vonulatot képeznek esszéiben is. Nemcsak az öregkori alkotásaira jellemző tehát, hogy „Illyés emlékezete a tudati és a sejtek biológiai emlékezete, az emberiség közös történelmi és biblikus-mitikus emlékképeivel telítődik. [...] Avers magától értetődően sűríti egyetlen feszült pontba a látványt, a személyes és a történelmi - történelem-alatti emlékezést.”2 Az ezeken az alapokon már korábbról szerveződő történeti-társadalomelemző, tárgyias, gondolati, mitikus komplexitás eredményezi, hogy „Weöres Sándor régóta alakuló, Juhász Ferenc és Nagy László Részlet egy hosszabb tanulmányból. Teljes terjedelmében az írás a debreceni Studia Litteraria 2002. decemberi számában jelenik meg.
