Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 1. szám - Müllner András: Mészöly és a hipertext

36

Úr Dunatát • 2002 március

MüIIner András

MÉSZÖLY ÉS A HIPERTEXT

Megjegyzések Mészöly Miklós Megbocsátásának hipertextuális feldolgozása kapcsán

„»Stom, mi az a gondolkodási akauzalitás...?«

»Mit tudtunk mi még valamikor, Sztanisa...«” Mészöly Miklós: Alakulások

Vannevar Bush 1945-ben egy olyan gépről beszél, amely az általa indexikálisnak nevezett tárolórendszerek alternatívájaként szolgálhat. Ilyen indexikális tárolórendszer a könyvtár vagy a könyv, amelyek hierarchikusak és lineárisak. A gépnek Bush a memex fantázianevet adta, amely egy mozaikszó: a memory („emlékezet”) és az expand („kiterjeszt, megnövel”) szavakból állt össze. A memex tehát egy, az emlékezet teljesítményét megnövelő szerkezet. Bush leírásában ez a gép nagyon sok adatot képes tárolni, ám ennél is fontosabb tulajdonsága, hogy lehetővé teszi használója számára az adatok tetszés szerinti összeállítását, sorbarakását, azt, amit tulajdonképpen úgy ismerünk: cédulázás. Bush ezt a szerkezetet az emberi agy működéséhez hasonlította, és az asszociáció gépi lehetőségeit látta benne. Miért? Azért, mert nem kell követnünk, így Bush, az adatok raktározásának hagyományos formáit, hanem saját, és ez hangsúlyos, saját törvényeink szerint haladhatunk. Ez persze még nem jelenti az asszociáció uralmát. Bush példája az, ami egyébként őt magát is érdekelte: az íj. Egy hagyományos könyv az íjról általában történelmi, és kevésbé tér ki, ha egyáltalán kitér, a fizikai tényezőkre; egy hagyományos könyv a feszültségről és annak összetevőiről általában fizikai, és nem hoz történelmi példákat. Busht egyszerre érdekelte a történelem és a fizika, viszont joggal gondolhatta, hogy másokat ez a kettő így együtt nem feltétlenül érdekel, és a két tudomány egymásba oltása ha nem is illegitim eljárás, de legalábbis asszociatív, amennyiben szubjektív, és megsérti a tudományoknak a 19. században kialakult, specializáción nyugvó rendszerét. Ezért könyvet sem érdemes írni a témáról (vagy máskor, nem most). Bush az előtte lévő asztalon felhalmozott mikrofilmes anyagokból (elképzelése szerint minden, hangsúlyozom, minden ott van) nagyon rövid idő alatt egy általa „nyomvonalnak” nevezett cédulagyűjteményt készít, saját használatra, amely nyomvonal aztán a következő témákon halad (ma azt mondanánk Bush anyanyelvén, de most már a mi nyelvünkön is: szörföt) keresztül: miért vesztettek az angol keresztesek a törökök ellen annyi csatát? Mert nem voltak hajlandók tanulni a tapasztalatokból, amelyek azt mutatták, hogy a