Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Tarján Tamás: Illyés Gyula és Nagy Lajos

60

Út Dunatái • 2002 december

sötétség című első és a Távozz tőlem, angyal! című második rész tükörjátékát a Csak az igazat eddigi egyetlen előadása, a Pécsi Nemzeti Színház 1977. november 4-én (!) tartott bemutatója a repertoár-játszás folyamán azzal is kiemelte, hogy kettős szereposztással élt: az írnokot az eltérő korú, alkatú és stílusú Faludy László és Huszár László, az írót az ugyancsak más nemzedékbe és játékhagyományba sorolódó Győry Emil és Vallai Péter is alakította. (A premier „iszonyú” előzményeiről, nehézségeiről Illyés megemlékezett feljegyzéseiben: Naplójegyzetek 1977-1978, 1992. Minden jó, ha a vége jó: „November 4. [...] A bemutató - jobban sikerült, mint gondoltuk. A taps legalább ezt igazolja. Fogadás az emeleti nagy társalgóban. Faludy bácsi meghatott, Győri Emil - szerénysége is a tehetségét árasztja”.)

1954 őszén, Nagy Lajos halálakor Illyés - tudomásunk, vagyis a Naplójegyzetek 1946-1960,1987 szerint-nem jegyzett semmit a naplójába. Igaz, az akkor még sokkal gyérebben keletkező skiccek között 1954-ben az Emléksorok Zsófi néném sírkövére az egyik utolsó - „R. I. P.!” -, s 1955-ben {Noteszemből...) az önálló cikként publikált Meghalt Kosztolányi (hogyan tudta meg Illyés a halálhírt a poshadt Ozorán) az első. A kettő közé nem nehéz odaképzelni a nagyszabású búcsúztatót, a Róla magárók (az 1954. decemberi Csillagban még Nagy Lajos címen).

„Éles, türelmes tekintete volt; csendes, időzített humora.” Csillagbeli emlékezését, a nevetni is tudó rekviem szavait kezdte így Illyés, folytatván: „Kipróbálta rajtam is mind a kettőt” - s aztán jön, elsőül, a bőröndcipelés, a Fekete-tenger, a birkózás és súlyemelés.

„Jószemű ember, éles megfigyelő, ura a szónak, és mindent remekül mond el.” Ezt Nagy Lajos írta, egyik legeslegutolsó könyvszemléjében, egy bizonyos L. G. Voronyinról, „a biológiai tudományok doktoráról” („ő nem szépíró, hanem tudós”). A még az Addisz Abeba-i szovjet kórháznak is egy fejezetet szentelő, nyilván Nagy Lajos kiválasztotta könyv címe: Majomvadászat Etiópiában.