Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Tarján Tamás: Illyés Gyula és Nagy Lajos

56

Úr Dunatát • 2002 december

gesztusával írtak bírálatokat egymás köteteiről. A nemzedékek közötti-fölötti kritikai szemlézés általában csak az olyan organizátorokat jellemezte, mint Németh László; egyébként a nemzedéki horizontúnál tágabb kritikai tevékenység azoknak a dolga volt, akiknek valóban a dolga: a kritikusoké.

1934-ben érkezett el az az alkalom, amikor Nagy Lajos nem tudhatta és nem is akarta elkerülni, hogy egy Illyés-könyvről írásban nyilatkozzék. A szovjet írók I. kongresszusának meghívottjaiként ők ketten 1934 júniusában vágtak neki a nagy útnak. Orosz földön csak részben volt azonos a programjuk, s nem is azonos időt töltöttek meghívóik körében: Nagy Lajos megvárta a politikai és irodalompolitikai harcok miatt egyre halogatott írókongresszus kezdetét, s jelen volt az első ülések valamelyikén, talán nem is egyen; Illyés viszont nem. így tehát semmiképp sem mondható, hogy az utazást és a tapasztalatokat illetően „egymás tanúi” lennének. Élményeiket mindketten írásba foglalták. Illyés az Oroszország című útinaplóba, mely - korábbi hazatérte és azonnalibb reakcióképessége folytán - már mégis jelent akkortájt, könyv formában, amikor - 1934. október elején-Nagy Lajos a Szabadságban, Bajcsy-Zsilinszky Endre lapjában publikálni kezdte a hónapok múlva, 1935 májusában baráti tanácsra megszakított saját útirajzát. Ennek kötetkiadása csak 1989-ben valósult meg: Tízezer kilométer Szovjetoroszországföldjén. E könyv előszava (Visszatérés a jövőből), Szilágyi Ákos tanulmánya az egész „szovjet utazás” kérdéskör legkitűnőbb - bár mára már nem a legújabb - összegzése.

Paradox módon az írókongreszusra meghívott két magyar író egyike sem írt magáról a kongresszusról. Illyés, jeleztük, hamarabb hazatért, Nagy Lajos pedig a megszakadt közlésben nem jutott el a fő eseményig, s ha talán ki is tért rá, az a rész (az emlékezők tanúsága szerint) a szerző akaratából megsemmisült. Honnan tudunk Nagynak a kongresszuson való jelenlétéről? Az Illyés Oroszországiról a Nyugatba írt szubjektív recenziójának egy mondatából! - „... mint hallgató részt vettem az orosz írók kongresszusán”. (A bírálat 1934 végén jelent meg.)

Nagy Lajos és Illyés Gyula útirajzát a jelen vizsgálódás - más lévén a tárgya - nem veti össze és nem kommentálja. Kettejük közelítésmódjának különbségét és élményeik eltérő voltát Nagy Lajos cikke pár sorából is ki lehet olvasni: „Úgy látom, hogy míg én megmaradtam szimpla utasnak, s nem jutok túl a rideg tények rideg leírásán - legföljebb, hogy a kettős csalódás hangján reagálok a tényekre -, addig Illyés megengedi magának, hogy költő legyen. Elhallgat, felbont, dramatizál és kitalál”. E nem épp jóhiszemű ítélettel Nagy Lajos - bár nem is osztozott Ilylyés tapasztalatainak, programjainak mindegyikében - azt szuggerálja (szokásához híven), hogy az ő benyomásai felelnek meg (vagy felelnek meg jobban) a való