Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 4. szám - Tarján Tamás: Illyés Gyula és Nagy Lajos

52

Úl PuNATÁT • 2002 DECEMBER

Tarján Tamás

ILLYÉS GYULA ÉS NAGY LAJOS

(Adalékok egy írói kapcsolathoz)

Szekszárdnak, köszönettel

Bocsássunk előre, s mindjárt tegyünk is félre két, egyelőre „gazdátlan” idézetet: „Éles, türelmes tekintete volt; csendes, időzített humora.”

„Jószemű ember, éles megfigyelő, ura a szónak és mindent remekül mond el.” Csak egy szó a közös bennük - éles -, de látnivalóan rokon, egybecsengő kijelentések. Elismerések.

Illyés Gyula kritikai - akár esszéizáló, portretizáló - megszólalásaiban (talán kissé váratlan módon) Kosztolányi Dezső a leggyakoribb szólított. Róla, most és a továbbiakban is az Iránytűvel 1-2. 1975-ös kiadását véve alapul - életében egyszer (Nép és költészet, meg egy kis verstan, 1933), majd 1940 és 1945 között tízszer (Tíz síron túli Kosztolányi-könyv) írt. Természetesen ez a tizenegy méltató híradás nem ölelei fel az Illyés által Kosztolányiról mondottak összességét. Máskor másutt is szóba hozta őt és életművét. Az Illyés-versekben azonban Kosztolányi Dezső nem főszereplő (bár például A fajvédői kilencedik szonettsora „a szép-finn Kosztolányi” megidézésével sorolja őt a végtelen menetbe).

Ami már egyértelmű és várható: a kritikus és a (kisesszében) emlékező Illyés tízszer írt Babits Mihályról. Életében ötször (elsőül: Az istenek halnak, az ember él, 1928), szinte rögvest a költőfejedelem halála pillanatában (1941. augusztus 4.), aztán négy alkalommal az oeuvre utóidejének diktálására, 1943-tól (Babits igaza) 1961-ig (Babits szemébe nézni). Babits személyisége és babonázó hatása a lírikus Ilylyést is erősen foglalkoztatta. Az említett A faj védői legelső sorában, rögtön „Ady dúlt örmény-arca” után „Babits és Zrínyi horvát / koponyája” lesz a második sorba áthajló képpé. S még sokkal szélesebb körben ismert a Szekszárdfeléfiúivá stilizáltvallomása, a különleges „apa”-misztifikálás: „Jár szemem a terhes / kicsi nőn / s azt gondolom, itt megy / a jövőm. // Visz tovább egy népet: / eltakart / csempészárúképp hoz / egy magyart. // Egy ilyen kis nőben / rég Babits / épp talán anyámat / látta így. // Gondolta, hogy abban / él, aki / őt fogja fejében / hordani?” A sorban a harmadik - öt bírálattal, illetve személyiségrajzzal - Nagy Lajos. Ady Endréről négyszer, Németh Lászlóról és Veres Péterről ugyancsak négyszer-