Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Tarján Tamás: Illyés Gyula és Nagy Lajos
Tartán Tamás • Illyés Gyula és Nagy Latos 53 négyszer, József Attiláról és Szabó Lőrincről három-három ízben tárta olvasói elé kritikai és portretizáló-lélekvizsgáló vélekedéseit Illyés. A számszerűséget nem tekintve a fontosság és a pontosság közvetlen mércéjének, s az Illyés-életmű lírai és napló-korpuszát is figyelembe véve megállapítható, hogy - az inkább a könyveiben tovább élő Kosztolányin kívül - legkitartóbban Babits Mihály, Nagy Lajos és Szabó Lőrinc művének, egyéniségének titkait fürkészte. Jellemző, hogy Nagyot és Szabót is reanimálta egy-egy Róla magáról című eszmefuttatás lapjain (1954-ben, illetve 1961-ben). Érdekes emberi-művészi kör Babits Mihály, Nagy Lajos, Szabó Lőrinc és Ilylyés Gyula látszólag véletlenszerűen egybeverődő köre. Köztudomású - legalábbis literátus berkekben -, hogy előbb Szabó Lőrinc, utóbb Illyés Gyula volt a náluk egy nemzedékkel idősebb Babits „fogadott fia”. Az egy ideig lakótársként is befogadott, Babits mesteri közelében költő-ifjoncként iskolázódó Szabó Lőrinc szembefordulva, disszonáns körülmények között, szuverenitását féltve és hirdetve tépte ki magát e kötelékből (egyik szerelmét mintegy „hátrahagyva”, hogy Tanner Ilonából majd Babits felesége - és Török Sophie legyen). A később újraértelmezett Babits-élményt Szabó Lőrinc költemények sorában írta ki magából (a Vers és valóság vallomásában magyarázva is az élmény alakulástörténetét és a nagyrabecsülés újjáéledését). Babits és Illyés között mindig fedve maradtak a lehetséges konfrontációk is, és - többek között a Nyugatot felváltó Magyar Csillag szerkesztésével 1941-től - az is szimbolizálódott, hogy Illyés a babitsi mű folytatója, Babitsnak - talán részint az irodalmi életben betöltött szerepének is - az örököse. Babits Mihály és Nagy Lajos emberi-írói viszonya ellentmondásos volt. írtak és mondtak egymásról jót is, rosszat is. Nagy Lajos egy időben Babits kávéházi asztaltársaságának törzstagjaként foglalt helyet, viszont majdnem ugyanebben az időben a Baumgarten-díj viszonylag kései elnyerésé, az így személyét ért méltánytalanság miatt valósággal szitkokat szórt a díj (fő)kurátorára (s ezt öregedvén papírra is vetette). Kettejük személyében (a Nyugat első nemzedékének egyazon évben született képviselői voltak) az Ady-generáció egyik legelismertebb és egyik legkevésbé elismert törekvése példázódott. A babitsi apa-imázzsal szemben a vele egyidős, ám más alkatú - noha semmiképp sem „fiatalosabb” - Nagy Lajos a báty-imázst jelentette Szabó Lőrinc és Ilylyés Gyula számára is. (Szabó Lőrinc a Csillag 1954. decemberi Nagy Lajos emlékszámában Utolsó napom „Lajos bátyám”-mal címen közölte búcsúzó írását.) Általában tisztelegve, mégis pajkosan-testvériesen korlátozott reverenciával beszéltek vele és róla. Nagy Lajos Szabó Lőrinc számára is az egyedi emberi minőségét és a
