Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Puszták népe
36 Úl PUNATÁJ • 2002 DECEMBER Czabuk Pali bácsi, aki magános özvegységét valamikor azzal derítette, hogy délutánonként felmondatta velem iskolai leckémet, egyszerűen eltűnt. Senki sem tudja, él-e, meghalt-e, s ha meghalt, hol van elföldelve.” A Puszták népe kézirata - valóban kézzel, különböző minőségű és nagyságú jegyzetlapokra, hol tintával, hol ceruzával írt eredeti példánya - fennmaradt az író hagyatékában.8 Az eredeti fogalmazás, a fogalmazványon végzett javítások és a végleges szöveg összehasonlításából számos tanulságot szűrhetünk le Illyés „írástudására”, anyagformáló művészetére, nyelvi tudatosságára. Ennek teljes és részletes elemzése külön feladat, itt csupán néhány jelzéssel kall beérnünk. Példáink: Ugyanabban a mondatban a tárgyi megjelölést személyesre cseréli, élővé teszi: „Újabb irodalomtörténetünkben...” „Újabb irodalomtörténészeink szemében...” A konvencionális jelzőből („a legjobb ajánlólevél”) pontosabb és névelő nélküli jelző lesz („kitűnő ajánlólevél”); a „félreértés” szó és jelzője („eddig még ki nem derített”) elé még egy, fokozást kifejező jelzőt („csodálatos”) beszúr. Szórendet cserél hatásosabbra; töltelékszót („is”) elhagy; a „mint a hullám a vízbe dobott kő nyomán” hasonlatból érzékletesebb és alliteráló képet formál: „mint a hullám a vízbe dobott kavics körül”; a többes szám használatát a magyar nyelv szabályához igazítja: három emberről van szó, róluk írta az első fogalmazásban: „az ő alakjaik tűnnek föl”, ezt a javítás során szabatossá formálja: „az ő alakjuk tűnik föl”. A kéziraton is, sőt a javított kézirathoz viszonyítva is változtat a szövegen, például több soros betoldásokkal bővíti. Ugyanakkor először papírra vetett személyes jellegű közléseket, megnyomott tollal irt mondatokat elhagy. A szülőkről van szó. A kéziratban ezt találjuk: „A tilalom, a két család egymással vetélkedő rosszallása elleni harc forrasztotta össze őket.” A nyomtatott szövegben csak ez maradt meg: „A tilalom forrasztotta össze őket.” E példák csupán a könyv első fejezeteiből valók. De jelzésszerűen ezek is bizonyítják, hogy Illyés a nyelv roppant tudatos és igényes használója, a Puszták népe nyelvi szépsége, időálló ereje a művészi megformálás eredménye. Végül szólni kell a szöveg hamulati gazdagságáról, melyet ugyancsak nyelvi eszközökkel teremti meg az író. Illyés vállalja érzéseit, sőt érzelmeit. Humora - miként Babits mondja - „lágy és gyöngéd”. Eszköze a túlzás, az ellentét, a szójáték. Két orvosról beszél. Az egyik a „poros”, a másik a „boros”. Miért? Mert az utóbbi
