Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 4. szám - Tüskés Tibor: Az újraolvasott Puszták népe
Tüskés Tibor • Az útraolvasott Puszták népe 37 „minden nyavalyára bort rendel”. Pompás, vígjátéki jelenetté kerekedik a pusztaiak közötti verekedés leírása. „Az asszonyok megtanulták már, hogy verekedés mivé tud fajulni, s amikor már a bicska vagy a balta is előkerült, gyorsan betörtek egy ablakot... A verekedőket megdöbbentette és megállította a kár, egy ablak betörése többe került, és súlyosabb következményekkel járt, mint egy fejé.” Illyés kritikája is lágy és gyöngéd, többnyire ironikus, s az elmarasztalni kívánt jelenség látszólagos dicséretével éri el. Ironikusan szól a pusztaiak és a grófok viszonyáról. Bírálatát egy-egy ironikusan használt igével nyomatékosítja: a városokat, a nemesi kúriákat „méltassa más”; a verekedő rácegresiek „a bicska mellett kedvelték a járomszöget is”. Az ironikus hatás forrása a túlzás, és főként az alakok jellemzésekor él vele. Rózsafüzérrel érkező nagyanyja „imába kezdett fél szemmel az ajtóra pislogva, mintha azt leste volna, mikor surran ki azon az ördög”. Apja húgai közül „egynek már tömött foga is volt, s ezzel egy életre szóló önbizalma és finom mondani valója”. Máskor az ellentét hordoz ironikus hatást: „A divatlapok már a négerek sorsát könnyezik, de a pusztaiakat és a zselléreket még mindig nem látják.” Még a groteszk, sőt morbid jelenetek fölidézésétől sem idegenkedik: „Ozorán a nagyszombati feltámadás után a részeg zsellérek és cselédek egy csendőrt fölfeszítettek a kocsmaajtóra (eddig tart a történet tárgyszerű közlése, melynek hatását az írói »hozzáadás« növeli meg) végrehajtva mindazt a kegyetlenséget, amelyetjézus kínhaláláról aznap a prédikációban hallottak.” A Puszták népe időálló érvényességét, mai hatásának, intenzitásának titkát kerestük, és ezt a mű esztétikai jelentésében, művészi megformáltságában véltük fölfedezni. A Puszták népe szépirodalmi mű; mind műfajában, mind a hősök jellemzésében, mind a mű ábrázolási módszerében, mind nyelvi kidolgozásában a huszadik századi magyar irodalomnak egyik ma is érvényes, hiteles és hatásos alkotása. A Puszták népe időszerűségét, időálló értékét és érvényességét kereste a mű megírása után csaknem harminc évvel, 1982-ben az Illyésnél nemzedéknyi idővel fiatalabb, 1924-ben született és tőle eltérő indíttatású költő, Rába György, amikor kézbe vette a mű egy régi példányát. Gondolatmenetünk zárásaként őt idézzük egyetértéssel: a Puszták népe „tündöklő eszméi” az „új füstködös éveken át” is „nemes ércként ragyognak”. A négysoros, klasszikus formában írt, két disztichonból álló epigramma címe és szövege:9
