Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Szőts Zoltán: Dr. Kiszler Gyuláné: 1848-49 Kölesden

Szőts Zoltán • Dr. Kiszler Gyuláné: 1848-49 Kölesden

69

tés. Akölesdiek reformkori peres ügye, a legelőiknek a földesúrtól való visszaszerzésére a jobbágyfelszabadítást kimondó áprilisi törvények életbelépését követően is folytatódott, teljes egészében olvashatjuk azt a folyamodványt, amelyet a mezőváros közössége Deák Ferenc igazságügy miniszternek írt ebben a tárgyban. A szerző nagy körültekintéssel, a jegyzetekben részletezve vizsgálja a földkérdést az 1767-es urbáriumtól az 1853-as úrbéri pátensig, sőt tovább, hiszen a polgári földtulajdonlás és kárpótlás folyamata a ’70-es, sőt néhol a ’80-as évekig is elhúzódott, osztozkodással-pereskedéssel járt a parasztság és földesurak között.

Kálmány Dániel kölesdi lelkésznek a református gyülekezetnek elöljárósági és közgyűlési jegyzőkönyvében tett bejegyzése szerint március 27-én a templom tornyába tűzték ki a nemzeti lobogót a forradalom győzelmének tiszteletére.

A mezőváros iratai az 1846-1849 közötti időszakban igen hiányosak, szerencsére az első népképviseleti országgyűlési követválasztások iratai rendelkezésre állanak, sőt Varsányi Péter István tanulmányában ezt feldolgozta. Tanulságos a mai általános választójog viszonyai közepette az akkori cenzusos választás. A megye 195100 főnyi lakosságából 10 812 férfinak volt szavazati joga, az összeírtak 6,83 %-a, ebből 1030 nemes volt, akik „régi jog” szerint is szavazhattak. A kölesdi választókerületben 2846 személy jogosult a választásra, ebből 19 nemes. A volt jobbágy háztulajdonos az ún. ingatlanjog alapján az 1848.t. V.tc. 2. §-a értelmében 2141 lakos szavazhatott. Az 1847. évi kölesdi robotkimutatás és a választói névsorok összehasonlítása a helyi társadalom összetételének vizsgálatára is lehetőséget adott. Az adatok egyeztetése alapján kiderült, a városka 1524 fős lakosságából 187 fő a választóképes egyén, 142 telkes jobbágy, 19 nemes, 21 iparos és 5 értelmiségi, ez a vagyoni cenzusos felnőtt férfilakosság 12,2 %-a. A kölesdi választókerületben összeírtakból 1465 adta le szavazatát, ami éppen meghaladja az 50 %ot. Kölesden kisebb az arány, itt csak 68-an éltek jogaikkal. Kálmán Dezső helyi református lelkész és író - édesapja feljegyzéseit felhasználva tárcákat írt 1848- 1849-ről; érzékelhető soraiból, hogy a nem nemesi szavazók gyakorlatára is a megyegyűlések hangulata volt befolyással. Tolna megyében egyedül a kölesdi kerületben indult két jelölt - Perczel Miklós bonyhádi nemes nyert Zsivora György nem nemesi származású ügyvéddel szemben, aki Bezerédj István pártfogoltja volt - így itt tényleges választásra került sor, míg a többiben közfelkiáltással állítottak követet.

Mintegy 30 oldalas fejezet a szabadságharc időszaka, 1848 tavaszától a honvédelem megszervezése legfontosabb feladattá vált, helyi-megyei viszonylatainak értékelése, a nemzetőrség felállítása, a honvédújoncozás folyamata. Kölesd ka-