Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Szőts Zoltán: Dr. Kiszler Gyuláné: 1848-49 Kölesden
70 Úl PUNATÁT 2002 SZEPTEMBER tonai központ volt, laktanyával rendelkezett, a délvidéki harcokban, a Jelacic elleni honvédő küzdelemben, a pákozdi és ozorai diadalban csúcsosodik ki a megyei és így a kölesdi járás nemzetőreinek és honvédéinek részvétele. 1848 tavaszától 1849 júliusáig meg-megújuló folyamat az újoncozás Tolnában. Az 1849. február 9-től 1849. június 12-ig terjedő időszakban ajelacic vezette osztrák csapatok szállták meg a Dunántúlt. Ennek a kevésbé tudatosult ténynek a következményeiről, a megyei vezetés lecseréléséről, s a helyi eseményekről kapunk érzékletes képet, kitekintéssel a magyarországi hadszíntérre. A harc utolsó hetei után Tolna megye végleges osztrák katonai megszállása augusztus 6-ára következett be. A kölesdi nemzetőrök és honvédek létszámának rekonstrukciója, mint említettük, a műben mintegy az utókor jóvátétele, erkölcsi elismerése a szerző aprólékos és minden rendelkezésre álló forrás felhasználásával elkészült precíz munkája. Bravúros nyomozással felér a két kölesdi szabadsághős életének és cselekedeteinek feltárása. Különösen Györki Lajos főhadnagynak Klapka György tábornok vezette komáromi várőrség utóharcai tanújának iratai és a gróf Batthyány Lajos relikviái szélesítik a nemzeti 48-as kultuszig e helytörténeti munka jelentőségét. A miniszterelnök tintatartója, amit búcsúlevele megírásakor használt, gróf feleségének megbízólevele a nemzeti mártír holtestének átvételére, a temetéssel megbízott dr. Hausmann hagyatékából került vejéhez, Györkihez Kölesdre, majd 1964- ben a Nemzeti Múzeumba. Megyei vonatkozású tény kap új reflektorfényt, a raboskodó Balassa János honvédorvos közreműködése a gróf öngyilkossági kísérlete után. Ugyancsak kiesett a köztudatból a komáromi várőrség augusztus 3-i sikeres kitörése az ún. „ácsi csata”. A kölesdi Kossuth-szobor megszületésének körülményei, a megyei kultusz kezdeteit jelentő avatás, az „Emlékbeszéd a kölesdi »Kossuth-szobor« leleplezési ünnepén 1897. nov. 14.” Tantó János kajdacsi református lelkésztől közlése Kölesdet nemzeti emlékhelyé teszi. Külön kell szólnunk a gazdag illusztrációról. Az archív felvételek, a szerző saját fotói az emlékhelyekről, levéltári és családi iratok jól válogatott összeállítása a függelékben, térképvázlatok segítik az eligazodást. Arra is gondja volt a szerzőnek, hogy a fontos közlések - Kossuth, Görgei utolsó szózatai, Klapka napiparancsa - betűhíven is olvashatóak legyenek. Ajánlható a mintaszerűen megírt és szerkesztett mű a téma iránt érdeklődőknek, minden történelemtanárnak, helytörténeti kutatónak.
