Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Bakonyi Veronika: A tárgyiasság (mű)formáinak körüljárhatósága

Bakonyi Veronika • A tárgyiasság (mü)formáinak...43

mann-tanulmány Walter Pátertől, ahonnan Babits végül kiemelte a cikluscímet. Pater az indirekt kifejezési formákat, valamint az előtér és háttér szerepét, és a „fénytöréssel analóg”, „többszöri nyelvi vonatkozásokat” tartja a kifejezendők legjobb érzékeltető eszközének. Apollinaire^ kubistafestők című tanulmányában a bergsoni gondolatsorban már a negyedik dimenzió ábrázolásának törekvését jelzi.

A VERSTÉRKÉP SZÜLETÉSE

„Miért ordít Laokóon a versben, mikor a szobron.csak sóhajt? Miért tele a vers mozgással (...), míga szobor nyugodt, szinte méltóságteljes, tartózkodó?” - a műfaji hármas-egység elvetését Babits Az európai irodalom történetének ezen a pontján az anyag szükségszerűségének gondolatából vezeti le. A szobrász a mozdulatlan formák valóságát hozza létre, míg a költészet dinamikus felfogása értelmében vers „mindaz, ami mozgás, cselekvés, ami az időben folyik le”.13 A költészetben tánc és szobor mint struktúraképző motívumok a végtelen és a zárt formák vonzáskörében (legyen az szonett vagy monoton jambikus kétsorosokból álló vers) koncepcionálisan, a hagyományt hermetizálva először az 1916-os Recitativ kötet Képek és jelenések ciklusában jelennek meg. A kő- és szobormotívum nyomon követésekor a lírai képi narratíva műformáinak és az elbeszélés progressziójának tárgyias körüljárásának lehetőségét fedezhetjük fel. Schein is hangsúlyozza monográfiájában a tárgyias költészet a „tartam fogalma felőli megközelítésének szükségességét”.14 Hiszen a költői mű valóságának nem egy lineáris, fizikai idő feleltethető meg; a nyelv ontológiájának új asszociatív rendje hozza létre az új „időréteget”. Bár Babits versvilágában nem a jelenidő elvesztéséből fakadó egzisztenciális félelem, hanem tartam és művészi örökkévalóság fogalmisága ütközik vagy közelít egymáshoz a mozgásban repedező föld szonettjében (Októberi ájtatosság) vagy a képversként is interpretálható15 Atlantisz kettétört soraiban.

Babits kiemelései Henri Bergsontól a tartammal kapcsolatosan szintén a téridő-tájvers esztétikájának irányába mutatnak.

Bergson szerint a Kant-féle szemléleti forma kiegészítésre szorul, hiszen a csupán térszerűen mérhető mennyiségi időre vonatkozik. Ez a kiterjedéssel bíró idő a térbeli világra alkalmazható. Ugyanakkor, ha igaznak feltételezzük ezt a hasonlóságot tér és idő mérésekor, akkor feltételeznünk kell azt is, hogy az idő jelenségei éppúgy megfordíthatok, mint a térbelieké, minőségük nem fog változni. Mivel éppen az emberi test cáfol rá a csupán mennyiségi idő létére előrehaladó öregségével, feltételeznünk kell egy minőségi teremtő időt is. A tartam túllép a térbeli kitér-