Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 3. szám - Bayer Béla: Versek (Ötvöződő; Téridő; Tündérkedő)
6 Úr Dunatái • 2002 szeptember TÉRIDŐ Asszonyi domborulatin a lágyölű Ardenneknek, Transinne zsoltáros ege alatt, egy csitri csanakból tehéntejjel kínál, lányos lankáin vászoning tapad. Akárha hajdani pásztornimfa kit megidéz a szunnyadó emlékezet, a baráttá lett nyilas ivadéka, kit szentjeként tisztel a gyülekezet. Minden oly idilli, valószerűtlen, szarvaslegenda leng körül, vadászkürt rikkan át a sziklaszirten, s az űrközpont homlokára ül. Itt tettenért az idő tudathasadása, a hajdanvolt, s ami még jöhet, itt a teremtő lényeg földi mása zabolázza a mért eget. S mindezt percre egyidejűleg, a nyílröptű autóút két oldalán. Balról magiszterek tudós mágiája, jobbra tehéntejjel kínálgat a lány. Cinkosan mosolyog, majd rámnevet, ép fogainak gyöngysora villan, nem hallotta soha a Faust nevet, húsos ajkáról bájoló illan. Amott a műút másik oldalán bolygóközi terekről papolnak, minderről mitsem tud a lány, neki tündérmese még a holnap.
