Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 3. szám - Bayer Béla: Versek (Ötvöződő; Téridő; Tündérkedő)

Bayer Béla • Versek

5

Bayer Béla

ÖTVÖZŐDŐ

Janus-arcú tegnapok porondján, kudarcok kusza kulisszái közt, kimiskárolt álmok horizontján, hol kősziklának álcázzák a löszt,

ott tündérlett szájamra először édes dacosan a szűzi szabály: öncsalás bebábozódni többször, toporogni bűn, ha lépni muszáj.

A csodavárás csak talmi álca, mi csalhatatlan: a pásztor szeme. Illanó a külcsín reneszánsza, az ölelések silány kényszere.

Mert nem sír a rét a nyáj után, nem acsarog fagyhalál a nyárra, az öröm íze nem őszi talány, barka csöppje tavaszol az ágra.

Testiség csak szerelemmel páros, s a szenvedés nem törvényszerű. Meghittség és életkedv határos, ha ölelkeznek, nem középszerű.

A vers nem puszta élményköltészet, de világértelmezésünk vágya.

Nem foghatja kronoszi enyészet, a vélt teljesség szétszóratása.

Vér szentségén ötvöződik eggyé az illanó, s az öröktől való, formálódik a perc végtelenné, s Krisztus-hangúvá az ősi szó.