Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor
80 Úi Dunatáf • 2002 június tóttá a továbbtanulás lehetőségét, belépőt adott a polgári állam keretei között és a vállalkozói területen is egyre növekvő szakapparátusba. Az érettségit megszerző bekerülhetett a politikai elitbe, lehetővé tette az egyéves önkéntesi katonai szolgálatot és az ezzel járó párbajképességet. Ez magyarázta a középiskolai törvény körüli hatalmas vitát, melynek során sokan bírálták a tervezetet. Barossban elevenen éltek az egy évtizeddel korábbi trencséni benyomásai és a magyar nyelv kötelező oktatása mellett kardoskodott. Tisza Kálmán változtatott korábbi elképzelésén, és Baross Gábort a közmunka- és közlekedési minisztérium államtitkárává nevezte ki. A miniszterelnök e kinevezéssel egyfelől egyértelműen jutalmazta a tehetséges és nagy munkabírású képviselőt, aki saját - és pártjának - elvei fenntartása mellett mindig a problémák megoldására törekedett. Másfelől egy fiatal és energikus politikus került az állandó támadásoknak kitett minisztérium hivatalnoki gárdájának élére. Jelzés értéke volt Baross kinevezésének, s ettől az időtől kezdve a képviselőházi padsorokban ülő, közgazdaságtanhoz értő fiatal képviselők fokozatosan átvették előbb az államtitkári, majd a miniszteri beosztásokat. Határozott személy kellett a nagy magántársaságokkal történő tárgyalásokhoz, illetve semmiféle vasúti érdekeltsége nem lehetett az új államtitkárnak. Baross Gábor minden feltételnek megfelelt, és kinevezésekor a tárca egyik érdekcsoportjához sem tartozott. Nagy megrökönyödés és a hivatalnoki kar néma csendje fogadta az új beosztását 1883. április 9-én átvevő államtitkárt. A szakemberek mellett a korabeli lapok is hiányolták Baross közlekedésbeli járatlanságát. Az államtitkár hivatalos beiktatása előtt a képviselőház könyvtárából a legfontosabb és legfrissebb szakkönyveket átolvasva készült fel a hivatalára. A magyar miniszteriális gyakorlatban különleges formát választott: minden, a minisztere elé kerülő ügyben személyesen referált. Ezt csak úgy tudta kialakítani, hogy a teljes hivatali gárdát ismerte és minden ügyintéző feladatát látta. Mindehhez szükség volt Baross hallatlan kitartó, szorgalmas egyéniségének, aki nem törődött a munkaidővel és képes volt - a korabeli viszonyok között meglepő módon - reggel kilenctől este hatig-hétig dolgozni. Megdolgozott a fizetéséért, s az államtitkári kinevezés végre anyagi függetlenséget hozott számára. Az első hónapokban megismert valóság sokkal rosszabb összképet adott Barossnak, mint amit a képviselőház bizottsági elnöki pozíciójából látott. A legfontosabb közlekedési eszköznek számító vasutak körül rendkívül sok gond adódott. Még a szabadságharc leverése utáni időkből eredt a legnagyobb probléma, amikor birodalmi érdekek miatt nagy magántársaságok kaptak engedélyt magyarországi hálózat kialakítására. A legerősebb magánvasúti társaságok - a bécsi központtal,
