Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor
78 Út Dunatát • 2002 június Az első két parlamenti ciklusban végzett munkát vizsgálva egyértelműen kiderül, hogy Baross elsősorban a polgári állam belső és külső kereteinek kiépítését tartotta fontosnak. Tisza Kálmán mellett nem a jól fizető állások miatt maradt, ezt továbbra is meglévő súlyos anyagi gondjai bizonyították.8 Úgy gondolta, hogy az ő generációjának szabta ki a történelem feladatául a polgári magyar állam megteremtését és berendezését. Ezért vállalta el nagy örömmel a delegáció hadügyi albizottságába való beválasztását, ahol többször előadóként is szerepelt. A törvényi keretek megteremtését szolgálta Baross szerint az 1880. évben elfogadott helyiérdekű vasutakról szóló, illetve a következő esztendőben életbe lépett hazai iparpártolással foglalkozó törvény. Mind a két esetben a szabadverseny elvére helyezkedő magyar állam belső térség- és ágazatfejlesztő tevékenységét sikerült példamutató módon szabályozni. Nem védővámokat vezettek be, hanem a versenytárgyalásokon azonos feltételeket nyújtó résztvevők közül a hazaiakat részesítették előnyben, akik évekre adó- és illetékkedvezményeket kaptak. A nagyszerűen kitalált támogatási rendszerben a belföldi vállalkozók nem tőkét, hanem engedményeket kaptak, s ezáltal a költségvetést sem terhelték újabb kiadásokkal, igaz bevételek sem származtak egy ideig az új vállalkozásokból. A budapesti kormány továbbra is a szabadkereskedelem elvére helyezkedve próbálta az európai országokkal akkortájt lejáró szerződéseket megújítani, ez azonban Németországgal nem sikerült. Baross Gábor az Osztrák - Magyar Monarchia új általános vámtarifájának megállapításáról 1882 májusában folytatott vitában kénytelen kijelenteni: „Aztfogják mondani, hogy az általános irány hibás, és ezért a javaslat elfogadása a rossz irány helyeslését jelentené. Ezzel szemben egyszerűen csak azt kell mondanom, hogy a monarchia kereskedelempolitikai irányát a külviszonyok befolyásoljál, ezek a külviszonyok pedig elvitázhatatlanul kedvezőtlenek. Ha tehát az irány hibás, ennek nem a Monarchia kormányai az okai és a tarifa elfogadása nem jelenti, hogy a kedvezőtlen irány hely esel te te tik, mint inkább azt, hogy a viszonyokkal számolni kell és érdekeinknek feláldozása helyett harcra és védelemre készen kell lennünk.... másfelől remélni lehet, hogy az uralkodó kereskedelempolitikai irányzat nem lesz tartós, a szabadabb irány előbb - utóbb jogaiba lép."'’ A harmadik képviselő ciklusában - amely az 1881. év júliusában lezajlott választásoktól tartott - továbbra is szülőföldjéről került be, de a sok munka ellenére kevés sikert könyvelhetett el.
