Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor

Matdán János ■ Baross Gábor

77

gásában nőttek fel. A magyar gazdaság fejletlensége - sokak szerint - megkívánt volna valamilyen védelmet, leginkább a Lajtán túli iparvállalatok termékeitől. Emiatt kettősség jellemezte a hazai politikai elit vámokhoz való viszonyát. A Szabadelvű Párt - már nevében is jelzett okok miatt - az Osztrák-Magyar Monarchián belüli szabad tőkemozgás híve volt, míg az ellenzék az önálló magyar vámterület megteremtését kívánta. A szabadelvű politikusok közül sokan felismerték a közös vámterületből fakadó hátrányokat, de ezek eltörpültek amellett, hogy fennmarad-e a kiegyezés utáni berendezkedés, vagy sem.

Miközben majd három évig tartó vita folyt a gazdasági szerződés ismételt megkötéséről, Baross Gábor egy igen fontos törvényjavaslat előterjesztőjeként ismét a T. Ház emelvényére lépett. A nemzetgazdasági szempontból lényeges uzsoratörvény 1877. évi beterjesztőjeként európai összehasonlítást tett. Leszögezte, hogy az angol és a francia állam liberális kormányai is hosszú ideig fenntartották a kamatkorlátozásokat, mivel ezzel sikerült a takarékpénztárakból a tőkét kicsalogatni és beruházásokra serkenteni. Baross teljes mértékben egyetért a Lipótváros képviselőjével, Wahrmann Mórral, aki hangoztatja:

„...az országpénzügyi szempontjából... rendkívül aggályos, hogy egyes takarékpénztárak 7-8, sőt nagyobb százalékot isfizetnek betevőknek. Ennek eredménye, hogy nem voltunk képesek elhelyezni saját hazánkban sem zálogleveleinket nagyobb mértékben, sem pedig állampapírjainkat, vasúti részvényeinket és elsőbbségi kötvényeinket. Ilyen magas betéti kamatok között senkinek sem jut eszébe, hogy iparhoz fogjon, gyárat alapítson. Hanyaggá, restté, munkaképtelenné tettük az embereket azáltal, bogy a takarékpénztárak ennyitfizettek. Nemzetgazdasági bűn, hogy egyes emberek 2-300 000forintot évekig hevertessenek valamely takarékpénztárban ”7

Baross a kormány javaslataként 10 %-os perelhető kamatmaximumot javasolt, a vita után a képviselőház 8°/o-ot rögzített törvényben. Barossról elterjedt, hogy ismeri a legfontosabb európai gazdaságok működését. Az 1878. augusztusában lebonyolított következő választáson Baross a Szabadelvű Párt tagjaként a pucho-illavai kerületből ismét képviselői mandátumot szerzett. Alighogy összeült az új parlament a boszniai okkupáció nagyon megosztotta a magyar közvéleményt. Baross Gábor végig kitartott Tisza Kálmán mellett, s támogatta a katonai megszállást. A vele egykorú fiatal képviselők hasonló alapállásra helyezkedtek, és megszavazták az okkupáció lebonyolításához kért 60 millió forintos rendkívüli hadikiadást, amelyből 19 millió forint esett Magyarországra. Barosst és a kortárs képviselőket az állam és ezen belül Magyarország helyzetének megszilárdítása vezette ezeken a szavazásokon.