Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Majdán János: Baross Gábor
Matdán János • Baross Gábor 75 vármegye aljegyzője újságírásra adta a fejét. Mások a cikkek témáin háborodtak fel, melyek között gyakran esett szó a megyeházán folyó munkáról. A lassú és nehézkes közigazgatást bíráló írásokban az olvasók gyakorta találtak belső vitákra utaló megjegyzéseket. A lapot megbotránkozva olvasók harmadik csoportja a név szerint is megtámadott tisztviselőkből állt, akik közül például a trencséni városkapitány, vagy a megyei tanfelügyelő feladatainak elhanyagolása miatt került az újságba. A Baross által írt cikkekben jól kimutatható a kor liberális hatása: a tanult szakember tudatosan vállalta a tanulmányai és pesti tartózkodása alatt megismert új polgári értékrend és gondolkodás helyi terjesztését. Keveselte azt a tényt, hogy az állami apparátus előkészítse, a képviselőház meghozza a polgári átalakulást támogató törvényeket, miközben azok bevezetését esetenként és helyenként a helyi érdekek lassították, vagy időlegesen meg is akadályozták. Életkorából és egyéniségéből eredően a polgárosodás terjesztését még erőszakkal is el tudta képzelni. A Vágvölgyi Lapok hasábjain elítélően írt a Trencsén megyében működő nagybiccsei szolgabíróról, aki szlovák nyelvű bizonylatokat állított ki. Tette ezt egyfelől azért, mert a járásban néhány száz magyar és német nyelven beszélő polgáron kívül mindenki a szlovák nyelvet használta, másfelől azért, mivel a törvény lehetőséget teremtett erre. Baross Gábor igen éles hangú cikkben utasította rendre a jogszerűen eljáró hivatalnokot. „Kérnifogjuk a t. Közgyűlést, hogy a bicsei szolgabíró Kínába tétessék át, törvénytiszteletet tanulni”1" A korban általános vélekedés volt, hogy a magyar nemesség - különösen a köznemesség - erején felül áldozott a forradalom eredményeként megvalósult polgári átalakulásban, nagy vérveszteségeket szenvedett a szabadságharcban. Ezek után a politikai és gazdasági befolyásuk megmaradt mozgástere a közigazgatás és a katonai pálya. Erre a területre kerültek be a nem magyar anyanyelvű, de már megfelelő szakképesítéssel rendelkező tisztviselők, akik megkezdték a volt köznemesi családok utódainak kiszorítását. Ezzel magyarázható az az ideges reagálás, ahogyan a korábban a helyi hatalmat többségében birtokló famíliák utódai viselkednek a politikai mozgásterük utolsó szektorának számító közigazgatás és igazságszolgáltatás területén. Hiába tanulták meg, vallották magukénak a liberális polgári átalakulást, a politikai elitből való kikerülésük veszélye állandóan ott lebegett felettük, amit a nem magyar anyanyelvűek testesítettek meg. így érthető és magyarázható Baross és a kortársak időnkénti kirohanása, támadása a nemzetiségiek ellen.
