Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház
62 Úr PuNATÁr • 2002 JÚNIUS szeretett - Föglein Borika eljöttekjászberénybe - persze az én itteni vezetésem jövője még álékor szóba sem kerülhetett - hogy megtanulják az ERCP (endoszkópos epeút és hasnyálmirigy vizsgálat) technikáját. Megpróbáltunk mindent megtenni, hogy az akkori „kukucskáló” száloptikás eszközökkel is tudjuk demonstrálni, amit lehet. Legközelebbi szekszárdi látogatásomkor döbbenten észleltem, hogy ezt a nehéz módszert olyan - anakronisztikus, képerősítő nélküli - röntgen háttérrel alkalmazzák, melynek során egy fluoreszkáló átvilágító ernyőn próbálják - szemüket kinézve - követni a kontrasztanyag komplikált útját. Ez az elkötelezettség számomra már altkor is a jobbító szándékú akarat egy olyan példája volt, amely megerősíti elszántságomat ma is, amikor ugyanabban a helyiségben, ugyanolyan elavult géppel próbálok megfelelni a kor alaposan megnövekedett minőségi igényeinek. A másik történet egyszerűbb. Még külön szoba állt rendelkezésre 1979-ben a gasztroszkópia súlyos megterhelésére kiválasztott szerencsétlen áldozatoknak. Pár évvel később már az intézetbe levelet hozó postás is csak szerencsével kerülhette el az azonnali „megdugást”, ha nem tudta bizonyítani meggyőzően kockázatmentes mivoltát. 1980 - az „open access endoscopy” bevezetése, hogy minél több tünetmentes elváltozást fedezzünk fel. 2000 - a kiút keresése, hogy megszabadulva az indokolatlan vizsgálatok tömegétől, rövidíteni tudjuk az előjegyzési listát. Szekszárd az elmúlt húsz évben a gasztrointesztinális endoszkópiában a sok nehézség mellett is meghatározó hírnevet vívott ki. Itthon - nem mindig lehetett ugyan érezni - én voltam a Magyar Gasztroenterológiai Társaság Endoszkópos Szekciójának vezetője, az Európai társaság (ESGE) alelnöke nyolc éven keresztül, megszerveztem az első Kelet-Közép Európai endoszkópos élő bemutatókat (Budapest, Miskolc), gondolom, nem is nagyon tudta senki. Nem is ez a fontos. Az a lényeg inkább, hogy bizalommal fordulnak hozzánk a dél-magyarországi régióból sokan, és folyamatosan, azért is - és ez a legfontosabb - hogy diagnosztikus és terápiás kétségeket oszlassunk el, meg azért is, mert néhány modem eljárásban (öntáguló palliativ fém stent behelyezés, komplikált intervenció) talán előbb jár a magasabb esetszámon alapuló gyakorlat. Sok együttműködő partner intézményünk van, sok nehéz esetet küldenek, kényelmességből, a felelősség megosztásából, de szerencsére egyre inkább a korrekt szakmai konzultáció szükségességének felismeréséből is. Az endoszkópia régi munkatársait én már nem ismertem, megbecsüléssel gondolunk mindig rájuk, hiszen nehéz körülmények között járultak hozzá egy - a belgyógyászatban akkor még szokatlan - invaziv módszer bevezetéséhez, dr. Régi
