Új Dunatáj, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002 / 2. szám - Simon László: A szekszárdi Balassa János Kórház

Dr. Simon László • A szekszárdi Balassa Iános Kórház

63

Lajosné műtősnőként, épp ezért talán természetesebben fogadta a feladat kihívásait, vezető asszisztensi munka-körében példátlan intuitív készséggel könnyítette mega munkámat. Kardos Margit é s ZsinkóJánosné)ó lelkiismerettel, de egyénileg sok nehézséggel viselték a váltást. Almási Lajosné az új vezető asszisztens. Kovács Attiláné, Tóth Szilvia, Nagy Judit, Wolf Gáborné, Janó Ferenc társaságában jó légkörben dolgoznak. Lényegesen tágabbak a lehetőségeik, kitekintenek a nemzeti és nemzetközi küzdőtérre is. Több önállóság, az egyenrangú partnerséghez való felnövekedés, ezzel a magasabb munkatársi szint elérése mindnyájuknál már csak rövid idő kérdése lehet. Hosszabb - rövidebb ideig odaadóan dolgozott még az endoszkópos laboratóriumban Pánczél Zoltánné, Pál Kovács Zita, Schönekker Julianna és Bíróné Sebestyén Gizella.

Szegény Medgyes Árpi utolsó mondata az 1976-os könyvben: „minden már úgy készül, hogy kialakíthassuk az elektronikus számítógéppel való kapcsolatot...” Most, 25 év múlva kezd talán megvalósulni ez a helytálló, de megemlítésekor még utópisztikusnak számító kezdeményezés. Jókai Péterné adminisztrátor, úgy is van alulfizetve Sok irányú igyekezetének, értelmességének, mindenben a kötelességeit felülmúló segítő szándékának, emberi értékeinek és - nem mindig kimutatott, de a gyakorlatban jól érzékelhető - többet akarásának köszönhető, hogy most a logisztika kiváló szakértője, a klinikai vizsgálatok nélkülözhetetlen bonyolítója, nemzeti és reméljük rövidesen nemzetközi kapcsolataink keresői irigykedve megfizethetetlen - ők nem is tudják, hogy tényleg nem megfizetett - titkársági vezetőnek vélik.

Munkatársaim. Hosszú volt a felsorolás. Érdemek, hibák, hiányok, javítható és javíthatatlan szakmai és emberi tulajdonságok. Egyre közeledik már az idő, amikor az utódom számon kérheti, hogy kiket neveltem sok éves magamnak, és kezdeti forrásul neki. Ha élek még ekkor, nem leszek túlzottan elégedett, lehet, hogy ő sem. Egy klinikai ambíciókkal megáldott vagy megvert debütáló osztályvezető tanár mindig az iskolateremtés illúziójával kezdi. Van-e szekszárdi gasztroenterológiai iskola? Nincs, ha a közvetlen utódlás lehetőségének bármikor felmerülhető szükségességét vesszük alapul. Van, ha elfogadjuk a Szekszárdról származó szemlélet országosan is véleményformáló hatását, van, ha látjuk azt, hogy az elsősorban újabban felnövekvő ifjabb orvosnemzedék már képes látni, és - ha fogcsikorgatva is - elfogadni az új reformokból kimazsolázható progresszív részleteket, amelyek a legjobb akarattal is csak az elmúlt két évtized klinikai orvoslásának észszerű következtetéseiből származtathatók.

Klinikai orvoslás, „...orvos és beteg, mint egymás ellenségei... miféle orvoslás ez?” - (Szolzsenyicin, 1965) Évtizedeiéig a bizalmatlanság csapdájában küszköd