Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Sumonyi Zoltán: A csendes Európa asszonyai 1582-ben

Regényrészlet

31

NátafalvaiJános, Olcsváry György, mind, mind! A négyszáz szép zempléni lovassal együtt! Nincs már nekem bandériumom, hogy megvédjék a Drugeth Miklós árváit! Hát csak ezért írtam én őfelségének. Őfelsége pedig a királyi kúria elé rendelte az ügyemet, a kúria elítélte Homonnait, és megparancsolták Rueber generálisnak, hogy fegyveresen foglalja vissza a birtokaimat. Már indultam volna Ungvárba, amikor Biccsén ér őfelsége saját kezű levele, hogy még ne mozduljak, mert nem bírnak a sógorommal.

— Na hát, ha a kassai generális nem bír, akkor majd én elbírok vele! - üvölti Zrínyi. - Adok én melléd olyan sereget, hogy az még a világból is kifüstöli Homonnai Istvánt!

(Sheffield)

Amikor Sárváron megszületik Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet első gyermeke, aki az apa némi elégedetlenségére kislány ugyan, de az anya örömére és a népes vendégsereg megelégedésére igen szép és formás csecsemő, akit a gyors és könnyű szülés meg nem nyomorgatott, akkor Londonban Berzeviczy Márton már harmadszor találkozik Erzsébet királynővel. Három hét alatt a tanácsurak már mindent megbeszéltek a lengyel követtel, minden szerződést aláírtak az Angol Királyság és Lengyelország közös érdekeit illetően, s Berzeviczynek ez a harmadik tisztelgése már csak búcsúlátogatás.

— Van-e valamilyen kívánsága, amit teljesíthetek, kancellár úr? - kérdezi a királynő Berzeviczytől, miután neki is átadott egy kisebb érdemrendet, a lengyel királynak küldendő Oroszlán Rend mellé. - Csak bátran mondja meg!

Berzeviczy már napok óta nézegeti a Tower ablakait, hogy hátha megpillanthatja valamelyikben Stuart Máriát. Gyakran elképzelte a fogoly királynő celláját, a deszkapriccsre dobott szalmával, a száraz kenyeret, a poshadt vizet az asztalán, s napról napra fogy a reménye, hogy teljesíthető legyen Batthyány Boldizsár kérése. Mert ha hallotta is egyszer-kétszer említeni a skót királynő nevét, azt a nevet mindig úgy ejtették itt, mint egy szitokszót. Úgyhogy nem lenne tanácsos most előhozakodni a találkozással. De Erzsébet olyan szívélyesen unszolja, hogy csak kérjen valamit, amit még ő teljesíthet, hogy végül elszánja magát.

— Felség! Egyik honfitársam fiatal korában a francia király testőrségében szolgált. Jól ismerte a megboldogult Ferenc királyt és a fiatal királynét is. Arra kért, hogy ha felséged kegyeskedik megengedni, látogassam meg börtönében az egykori királynőt...