Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001 / 4. szám - IN HONOREM BORBÉLY SÁNDOR - Sumonyi Zoltán: A csendes Európa asszonyai 1582-ben

32

Út Dunatát • 2001. december

A hirtelen támadt csendben Berzeviczy azonnal megérzi, hogy inkább a nyelvét kellett volna elharapnia, semmint engedni ostoba kíváncsiságának, de most már kimondta, s szorongva nézi Anglia királynőjének összeszűkült pupilláját. Hanem ez csak egy pillanatig tart, mert aztán Erzsébet már nyájasan mosolyog.

— Ugyan, kedves kancellár! Miféle börtönében? Hiszen Mária testvérünk királynő, aki a mi rokoni vendégszeretetünket élvezi! Természetesen meglátogathatja! Most éppen a sheffieldi kastélyunkban vendégeskedik, de ön és kísérete bármikor elutazhat hozzá. Kérem, adja át a mi testvéri jókívánságainkat is a királynőnek!

Sheffield északra, jó kétnapi járásra van Londontól, s Berzeviczynek van ideje elképzelni, hogy vajon miféle vendégszeretetet élvezhet a fogoly királynő? Mert hogy fogoly, ahhoz nem is férhet kétség; egy királynő nem vendégeskedik tizenhárom évig egy másik uralkodó országában, miközben Skóciában, éppen Erzsébet támogatásával, az ő ellenfelei regnálnak. Berzeviczy is, ahogy Európa minden udvari embere, tudja, hogy abban a híres gyilkossági perben milyen kétértelmű és ideiglenes ítélet született: Erzsébet nem talált elegendő bizonyítékot Mária bűnösségére, ezért megbüntetéséhez, vagyis lenyakazásához nem járult ugyan hozzá, de addig nem engedi a színe elé, amíg minden kétséget kizáróan nem tudja magát tisztázni a férjgyilkosságban való részvétel vádja alól. Tehát a gyanút nem oszlatta el, a per bármikor felújítható, addig viszont nem akar vele találkozni.

Sheffieldig sok mindent megtudott Berzeviczy a kísérőitől, például azt is, hogy Erzsébet nemcsak az utóbbi tizenhárom évben, de azelőtt sem, soha még nem találkozott Stuart Máriával. Még a tárgyaláson sem, azon Máriát csak két megbízottja képviselhette. Ezt pedig mindenki meglehetősen jogtalan pereljárásnak tartotta, s ezek után Berzeviczy jobban hitt az európai szóbeszédnek, mint Erzsébet negédes szavainak.

Hanem a pompás várkastély, amelyben Skócia elűzött királynője raboskodik, mégis elbizonytalanítja a krakkói kancellária vezetőjét. A kastély ura George Tálbot, Earl of Shrewsbury fogadja a látogatókat, s tapasztalt diplomataként vezeti végig a skót királynő egész udvartartásán a lengyel király követét. Bemutatja Mária udvarmestereit, katolikus papjait, az orvosokat, titkárokat, kincstárnokokat, komornyikokat, de még a skót ruhatárosokat, szabókat, kárpitosokat és konyhamestereket is, akik mind-mind a vendég királynő tökéletes kényelmét szolgálják.

— Mondja, gróf úr - kezdi alig titkolt meglepetéssel Berzeviczy -, voltaképpen hány fős személyzettel rendelkezik itt a skót királynő?

— Ó, tisztelt kancellár úr, erre a kérdésére nem is tudok pontosan válaszolni, pedig nekem mint vendéglátónak, mindenről tudnom kellene. De hisz a bemuta-