Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Buda Attila: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemetőri iratai
70 Út Dunatát • 2001 március lés unszolására, érezve a kötelesség súlyát, mégis maradt. A szeptemberből még hátralévő néhány nap eseményei közismertek: István nádor távozása Bécsbe, Kossuth alföldi toborzóútjának kezdete, Lamberg altábornagy küldetése és kegyetlen halála, a pákozdi győzelem, Zichy Ödön felakasztása Lóréven s végül október másodikén Batthyány Lajos végleges lemondása. Bécsben keltezett lemondólevele s különösen annak utolsó bekezdése meggyőzően mutatja, hogy menynyire ő volt a legalkalmasabb politikai rendezést szorgalmazó kortársai közül az általa betöltött hivatalra, s elgondolkoztató üzenetet közvetít utódainak: „Egyúttal lemondok képviselői állásomról is, hogy alkalmuk legyen választóimnak politikai eljárásomról ítéletet hozni. Bárminő legyen is az ítélet, arról legyenek meggyőződve Uraim, hogy akár mint országgyűlési képviselőt, akár mint egyszerű honpolgárt, mindig küzdve fognak találni soraikban szóval és tettel Magyarország jogai és a törvények szentsége mellett, és mindaddig nemfogok pihenni, míg ellenségfertőzteti hazánkföldjét jelenléte által és oly törvények állanak fenn, melyeket az ellenségek nem akarnak elismerni, jöjjön bár a forradalom felülről vagy alulról.” (1545) Batthyány Lajos életének további része, a visszavonulással, a küldöttségvállalással, az elfogatással, a rabsággal és a szomorú véggel szintén általánosan ismertek. Az összegyűjtött dokumentumok építőkockaként egészítik ki egymást, a részismereteket egésszé fogják össze, a hézagokat kitöltik, az eseményeket és a személyeket egymáshoz rendelik. A kötetnek a miniszterelnök tetteinek és indítékainak megismerésén túl több mellékvonala is van, ezek közül egyik például a politika és a hadsereg kapcsolata. A minisztertársak ugyanis, ahogyan ezt Batthyány Lajos is megállapította, még ugyanarról az eseményről s annak várható következményeiről sem ugyanazt és ugyanúgy gondolták (természetesen a személyes vélekedések határain túl), ezért aztán bizonyos politikai erők saját hatalmuk biztosításának érdekében fennhatóságukat ki akarták terjeszteni a hadseregre is. A két kötet legnagyobb erénye, természetesen a történelmi ismeretek elmélyítésén túl, a szembesülés a nagy év résztvevőinek jellemével. Az esendő ember ugyanis legalább olyan formálója lehet a históriának, mint maga a történelem árama. Illúziókat oszlató, izgalmas és megrendítő olvasmány ezért Urbán Aladár gyűjteménye.
