Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szőts Zoltán: Székely életek
SZÉKELY ÉLETEK Balás Gábor író-jogtörténész a nagyközönség számára legismertebb munkái a Panoráma Utazások múltban és jelenben sorozatában jelentek meg, A székelyek nyomában. 1984-ben, A székely művelődés évszázadai. 1988-ban. Ezekben és a Szombathy Gyula és László Gyula szerkesztette Magyarrá lett keleti népek ben a székelység múltját, művelődéstörténetét tárta fel. Két évvel Balás Gábor 1995-ben bekövetkezett halála után a Közdok szerény papírkötéses kivitelű 176 oldalas kiadvánnyal tisztelgett emlékének. A bevezetőben a szerkesztő a magyarság őstörténetének egyik legizgalmasabb kérdésére, a székelyek eredetére keresve a választ nyelvjáráskutatásra, névtani elemzésre támaszkodva a hun-onogur-avar-magyar eredetre alapoz. „A régi írók szerint a hun birodalom népei közé tartozunk, magunkat a magyarság népcsoportjának tekintjük. ..,mi az onogurok (Hz nyílnak) nevezett szövetségben voltunk együtt a többi magyarral és ebből néhány hadunkkal (törzs) átjöttünk az avar birodalom területére...” Kikristályosodási helynek a mai Mezőség (Csigla mezeje) bizonyult, ahonnan a 9. századtól a 13. századig tartó folyamat a Székelyföldre húzódás. A székelységet elmorzsoló-gyengítő meggondolatlan telepítési politikára korai példákat hoz. V. István Megyésről az Aranyos folyóhoz, Károly Róbert Máramarosszigetre telepít székelyeket. A Habsburg-uralom idején a madéfalvi veszedelem jelentős kivándorlást indított el. A bukovinai székelyek kirajzásai, a századelő székely kivándorlásait az 1916-os és 1918-20-as menekülthullámok, az 1941-es elhamarkodott Szatmár megyei telepítést az uralomváltás után a Budapest környéki telepítés követte. Végül megfogalmazza a kötet céljait Balás Gábor. A székely öntudat és a székely népi tulajdonságok megőrzése mellett fontosnak tartja a magyar közvélemény tájékoztatását, hogy ne idegennek, hanem magyarnak tekintsék a székelyeket, akikkel törődni kell és nem szabad elporladásnak kitenni. Ezért gyűjtött csokorba székely életeket, önéletrajzokat. Akis kötet gerincét atyja, Balás Elek (1883-1959) önéletrajza adja. Szerzője szerint családja gyökerei a székelyföldi megtelepedés koráig visszavezethetők, hiszen a Balások a Jenő nem egy ágát alkották, őstelepesek Csík-Gyergyó és Kászon székek területén. Szűkebb családjuk a mohácsi vész után rajzott ki a Maros-balparti új telep, Gyergyóremete első lakosai közé tartoztak. A szájhagyományok és okiratok szerint a legrégibb biztosan ismert személy Remetei Balás István lófő az 1655. évi lustrum alapján. Nagyapja, Balás Elek 1848-ban Bemet kísérte hadnagyként ___________________________Szőts Zoltán • Székely életek________________________71_
