Új Dunatáj, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001 / 1. szám - Szilágyi Mihály: A grábóci kalugyerek
50 Út Dunatát • 2001 március ban 25 akó bor árbevételével meglép és egy Karlovác környéki zárdában húzza meg magát. A XVIII. század utolsó negyedében a grábóci évkönyveket tanulmányozó Krasic jeromonach bizakodó hangot üt meg: „Mostanság, hála Istennek, kezd megszűnni ez a gyalázat a grábóci kolostorban.” De nem telik el nagy idő, amikor a szentendrei pópa 28 éves fia, grábóci szerzetesként a gazdaságvezetői poszton könnyelműen költekezik s a felelősségre vonás elől a halálban keres menedéket. 1898-ban főbe lövi magát. A kolostor életében ez volt az utolsó botrányos eset. Mind erkölcsi, mind szakmai tekintetben rátermett kalugyerek kerülnek a kolostorba, akik tiszteletet vívnak ki maguknak. Jellemzésül idézem a megyei sajtó 1902. július 20-iki számában megjelent cikket Adrian Stanisic igumenről: „... a mostani kiváló képzettségű és előzékeny modorú főnök, ki messze vidéken ismeretes magyaros vendégszeretetéről, buzgólkodik a magyar és szerb nép egyetértésének és hazafiaságának terjesztésén...” A grábóci évkönyv 1602. évi adata szerint „a két éve elküldött Gerasim szerzetes megérkezett »moszkvai földről«, miseruhákat, kegyszereket és könyveket hozott magával”. 1619-ben pedig „Stefan igumen vezetésével tíz testvér jött el Dragovicból, nem maradt ott senki, magukkal hozták kegyszereiket s a Srajevoban bekötött Négyevangéliumos könyvet, ikonokat.” A dragovici „Szűz Mária születése” tiszteletére alapított kolostor könyvállományának méreteire és minőségére nézve adhat felvilágosítást egy szerbiai könyvjegyzék. A legrégibb liturgiáskönyv 1519-ből való, Velencében adták ki. Ugyanott készült két ünnepi „minea” 1538-ban. Ugyanebben az évszázadban még egy féltucat velencei, egy-egy párizsi, tübingeni és milesevi újtestamentum, illetve zsoltároskönyv került megrendelés és ajándékozás útján a kolostor könyvtárába. A könyvállomány legrégibb darabjai egyházi jellegűek. Grigorije „Isten bűnös szolgája” 1531-ben Vasilije igumen számára lemásolta a májusi mineát, azaz a liturgiának e hónapra szóló kalendáriumát. 1649-ből való bejegyzés olvasható egy „Oktoich”-ban (8 szólamú énekeskönyv), tulajdonosa a éitomislicizárdában élőJeremija. Az istentiszteleti könyveken kívül 48 darab kézírásos „tankönyv” sorakozik a polcokon. Témakörük: asztrológia, dogmatika, fizika, gazdaságtan, logika, pszichológia, retorika és történelem, ezen kívül görög és szerb nyelvű feljegyzések, erkölcsi tanulságok, közmondások, vitairatok is találhatók. Rendkívül szívósan kötődtek a szerzetesek azokhoz a kolostorokhoz, ahol fogadalomtételük napján „beöltöztek”. Örömmel ajándékozták meg anyakolostorukat könyvekkel, ha szolgálatuk elszólította őket missziós területekre. Egymást is megajándékozták. A könyvek egy részében az is felfedezhető, hogy ki olvasta el
